Kerstin Gier: Nefelejcs

 Sziasztok!

    A mai bejegyzésemben Kerstin Gier: Nefelejcs című alkotását fogom értékelni. Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, tapasztalatomra akkor mindenképpen tartsatok velem.

Könyv: Kerstin Gier: Nefelejcs
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó székhelye: Szeged
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 336
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633737835
Fordította: Budai Zita
Megjelenés időpontja: 2022. december 16.

Fülszöveg:

De mi van, ha ez nem egy fantasyregény, hanem a valóság?

A fiú menő, okos és népszerű. A lány a gyűlölt szomszéd család tagja, kedveli a fantasytörténeteket, és alapvetően nem a fiú esete. De amikor Quinnt egy éjjel félelmetes lények veszik üldözőbe, és súlyosan meg is sérül, olyan dolgokat fedez fel, amelyek valószínűleg nem ebből a világból származnak. De kiben bízhat, amikor a szobrok hirtelen rossz rímekben kezdenek beszélni, és a koponyák bizalmasan rámosolyognak?

Legjobban a szemben lakó lányban, aki egyáltalán nem jelent számára semmit. Hogy ő és Matilda egy veszélyekkel teli, mágikus kalandban találják magukat, arra mindenesetre Quinn egyáltalán nem számított.

És arra még kevésbé, hogy halálosan szerelembe esik…

A világ varázslatossá válik a rajongásig szeretett szerző, Kerstin Gier új kötetében, mely már a megjelenése hetében meghódította a bestsellerlisták első helyét.

Légy részese csodás történetének!

Értékelés:

"A türelem az a bizakodás, hogy minden eljön, amikor megérett rá az idő."

Én és a könyv:

    Nagyon kíváncsi lettem, mikor észrevettem, hogy a Könyvmolyképző gondozásában megjelent egy újabb KG kötet. Elolvastam ugyan a fülszöveget, de igazából feleslegesnek éreztem, hiszen már voltak pozitív élmények a tarsolyomban. 

    Vannak olyan szerzők, akiktől igyekszem minél többet olvasni. Nos, Kesrtin Gier pontosan ezen szerzők közé tartozik. Nem tudom megmondani mi volt konkrétan a meghatározó momentum kettőnk kapcsolatában, de éreztem, hogy nekem igenis el kell tőle olvasnom minél több könyvet. Ezen a vonalon elindulva vettem a bátorságot és beszereztem a következő trilógiájának első kötetét. Az olvasáson túl, kijelenthetem megért minden egyes ráfordított percet.

    

Borító:

    Rajongok a szerző munkásságáért, pusztán a neve elég lett volna, hogy megszerezzem a legújabban hazánkban megjelent kötetét, de ebben az esetben a borító iránti szerelmem volt a jelentősebb. Egyszerűen nem tudtam megtenni, hogy nem csapok le rá a legelső alkalommal. Sokszor megnyilvánult már, hogy a borító sok esetben a mániám, de itt azt hiszem túl jutottunk a puszta mánia határán. Számos alkalommal gátolta az olvasást... volt, hogy azon kaptam magam, "már megint" nem olvasok, hanem a borítót csodálom. Szóval az olvasás idejét erősen gyarapította.

Történet:

"– Ez azt jelenti, hogy most hivatalosan is őrültek vagyunk?

Quinn elnevette magát.

– Attól tartok, igen. De sokkal szórakoztatóbb, ha ketten vagyunk őrültek."

 

     Alapjáraton minden elvárástól mentesen kezdtem el a bevezető kötet olvasását, hiszen korábban sem tudtam kitalálni a szerző gondolatmenetét... túlontúl kreatív és egyedi. Egyszerűen csak élvezni szerettem volna a friss megjelenésű fantasy regényt. Maga a történet lassabb tempóban építkezik, nagyobb hangsúly a részlet gazdag háttér, környezet, szereplők bemutatásán van. Ebből következik, hogy viszonylag kényelmes, nagyobb kaliberű eseményektől mentes a trilógia első része. 

    A történetünk legfontosabb szereplői Quinn és Matilda. Matilda első nekifutásra egy átlagos lánynak tűnhet, hiszen vallásos ugyanakkor szigorú szülei vannak emellett egy iskolába járó kamasz, aki határtalan képzelőerővel van megáldva, és persze szerelmes a szomszéd srácba. 

    Quinn a történet másik kulcs figurája, aki mellesleg a szomszéd srác. Quinn, Matildához hasonlóan átlagos életet él, egészem addig az estéig amikor is eme két fiatal élete egy furcsa eseményláncnak köszönhetően összefonódik. Ezen az ominózus estén számos furcsaság történik a fiúval. Először egy ismeretlen kék hajú lány tudja a teljes nevét és mindenképpen beszélni akar vele. Majd jön a fura kalapos fickó, aki szintén akar valamit Quinntől. És végül jönnek a hihetetlenül furcsa lények, melyeket nem mindenki lát. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis hogyan gabalyodnak össze a két szereplő útjai ebben a helyzetben. 

    Nos, miután ezeket a láthatatlan lények elkezdik Quinnt üldözni, a fiú balesetet szenved és kórházba kerül. A kórházban kiderül, hogy nem mindenki látja azokat a lényeket. Ezután számos kérdés merül fel. Mit akarhatott tőle a kék hajú lány, illetve a fura kalapos férfi? Miért kergették láthatatlan lények? Milyen rejtély övezi? A sorok előrehaladtával újabb és újabb kérdések merülnek fel. A rejtélyek megoldásában lesz segítségére a fantasy rajongó leányzó. 

    A történet nyílt velejárója, hogy mivel sok időt töltenek együtt a közeljövőben, megismerik majd megkedvelik egymást. A romantikus szál szintén lassan bontakozik ki, szóval aki instant szerelemről szeretne olvasni, az ne ezt a könyvet vegye a kezébe. 

    Első kötet ugyan, de rengeteg kérdés megválaszolatlan maradt, amire úgy gondoltam, hogy alapoknál fontos lenne tisztázni. A további kötetekben biztos megkapom majd az áhított válaszokat, de hihetetlen 300 feletti oldalszám esetén, hogy az alapokkal kapcsolatban is vannak kérdések.

    Eme történet után, biztos vagyok benne, hogy az Időtlen szerelem sorozatot mihamarabb el kell olvasnom. Eddig ugyanis kimaradt az életemből. 

Szereplők:

"– És hogyhogy nem vettem soha észre, hogy tetszem neked?

– Mert soha nem vettél észre engem. És ha mégis, akkor azt gondoltad, hogy Luise vagyok.

– Színtiszta hülyeség volt tőlem – húzta bűnbánó mosolyra a száját."

 

     Különösebb nagy rajongója nem lettem egyik karakternek sem, de Lasse kifejezetten az a figura volt akitől a falra bírtam mászni. Lasse megformázása piszok sarkosra sikeredett és nem egy igaz jó barát megtestesítője. Egy-egy mondatból levont következtetései irtó bosszantóak voltak, illetve a baleset utáni húzásai egyáltalán nem tették szimpatikussá. 

    Matilada és Quinn sem lett a szívem csücske ugyan, de esetükben a következő két kötet még segíthet. Matilda "fekete bárány" skatulyájának minden egyes említés alkalmával mosolyt csalt az arcomra. A kedvelés irányába mozdította el a megítélésemet, hogy nem ijedt be a "furcsa, nem hétköznapi" dolgoktól, emellett bevállalós, merész, kíváncsi természetű jelenség volt. Kíváncsian vagyok a továbbiakban mi lesz Matilda szerepe, mivel szerintem voltak érdekes mondatai, gondolatai... Nem gondolnám, hogy a trilógia egészén csak ún. támasz lenne. 

    Olyan sok kérdőjel övezi Quinn fontosságát a Perem világával kapcsolatban. Az említett fontosságot bővebben nem lehet taglalni, hiszen erre az első részben nem kaptunk választ. Az első oldalakon túl jutva, nem gondoltam volna, hogy akár a történet végére a szerethető karakterek közé is bekerülhet. Pedig így van, abszolút esélyes. Jobban belegondolva, ez lehet inkább Matildának köszönhető, hiszen a közös kis kalandjaik során kiderült, hogy humorosak, jókedvűek, kíváncsiak. Számos mókás, kedves kis szituációt teremtettek. Nem csak a borító lassította az olvasást, hanem a mókásabbnál mókásabb helyzetek is. Egymást követték ezek a szituációk, és a környezetem csak felhúzott szemöldökkel szemlélte, hogy már megint hangosan kacagok. Nagyon várom a következő kötetet, ahol ismét elmerülhetek a sajátos kis humoruk teremtette légkörben. 

    A jókedvet megteremtő események láncolata után természetesen érdekelnek a fiút övező homályos utalások valódi értelme, maga a mozgató rugó kiindulópontja, és persze a szereplő páros kapcsolatának további alakulása. Bízom benne, hogy ez utóbbi minden felesleges drámától mentes lesz.

"Quinn: Mit jelent az, hogy szelep?

[…]

Matilda: Szelep, 1. a folyadék vagy a gáz áramlásának szabályozására használatos szerkezet. 2. tájnyelvi szó, házfödél alakú kunyhó. Az értelmező szótár szerint.

Quinn: Oké.

Quinn: És mit akartál ezzel mondani nekem?

Matilda: Hogy az élet úgy áramlik, mint a folyadékok vagy a gázok egy szelepen át. Egy keskeny átjárón át, ugyebár.

Quinn: Igen, ez természetesen teljesen logikus. Mindenesetre én is szelep."

 

Szerző:

    Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a szerzőt valaki, vagy nagyon szereti, vagy nagyon nem. Személy szerint az első csoportba tartozom. A Silber-trilógia olyan szinten megvett magának, később pedig a Fellegszálló, hogy sokkal csúnyább borító esetén is a polcomon landolt volna ez a kötet.

    Nagy rajongója vagyok a szerzőnek, szóval a későbbiekben is lelkes olvasója leszek. Azon kevés írók közé tartozik Kerstin Gier, aki hihetetlen fantáziával van megáldva, emellett fantasztikusan fel tud építeni egy teljesen új világot. Minden egyes apró részletre odafigyelve tárja fel az olvasói számára képzeletének legújabb szüleményét.

    Nagyon remélem a szerző hamarosan boldogítja olvasóit egy újabb kötettel, mondjuk a folytatással.

Ajánlás:

    Első körben a szerző munkásságát pozitívan értékelőknek, emellett ifjúsági és fantasy zsáner kedvelőinek ajánlom. A könyv vonzóerejéhez hozzátartozik, hogy gyorsan olvasható, viszonylag rövid kötetről van szó. Továbbá ajánlom azoknak az olvasóknak, akik olyan kötetet szeretnének a kezükbe venni, mely az elejétől a végéig kiszámíthatatlan.

Olvasásban gazdag szép napot kívánok nektek!

Amy