Janne Teller: Semmi

 Sziasztok!

    A mai bejegyzésemben egy olyan könyvet fogok értékelni, mely egy időre tiltó listára került, majd kötelező olvasmánnyá avanzsált. Ez a kötet nem más, mint Janne Teller: Semmi című könyve.

 

    Könyv: Janne Teller: Semmi
    Kiadó: Scolar
    Kiadó székhelye: Budapest
    Kiadás éve: 2011
    Oldalszám: 182
    Kötés: Keménytáblás
    ISBN: 9789632442952
    Fordította: Weyer Szilvia

Fülszöveg:

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…

Értékelés:⭐⭐⭐⭐☆

 

" Semminek sincs értelme.
Ezt régóta tudom.

Ezért semmit sem érdemes csinálni.

Erre most jöttem rá."

Én és a könyv:

    A kötettel kapcsolatban megjelenő két véglet hívta fel a figyelmemet. Az igazat megvallva egyetlen könyvvel sem találkoztam eddig, amit betiltottak, majd kötelezővé tették, mindezt viszonylag rövid idő alatt. Rendkívül érdekelt, hogy mi lehet ennek az éles váltásnak az oka, illetve, hogy mi van a lapok között, mely ennyire megosztja az olvasókat. 

Borító:

    Ritka esetek egyike, hogy a borítóra egy pillantást sem vetettem, hiszen a kötet körül keringő éles kontraszt sokkal jobban felcsigázta az érdeklődésemet. De azt hiszem kellenek az ilyen történetek is.

Történet:

    Álmomban sem gondoltam volna, hogy lehet ennyire durva és magvas egy ifjúsági kötet. 

    Mi az élet értelme? Roppant érdekes kérdés. A kötetben megjelenő fiatalok erre a kérdésre keresik a választ. Hogy miért? Mert egyik osztálytársuk kijelenti, hogy semminek sincs értelme. A többiek épp az ellenkezőjét gondolják és azon mesterkednek, hogy Pierre nevű társukat meggyőzzék erről. Na de milyen áron?

    Megalkotják a Fontos Dolgok Halmát. Ebbe a Halomba számukra fontos dolgok kerülnek. Kinek mi a fontos? Itt látunk néhány példát. Viszont a legmegdöbbentőbb a kezdet és a vég közötti különbség. Hihetetlen, hogy mennyire eldurvulnak a Fontos Dolgok. Nem gondoltam volna, hogy ennyire végletes is lehet egy ifjúsági történet.

    A történet nagyon izgalmasan kezdődik, hiszen kijelenti Pierre, hogy semminek sincs értelme. Persze, hogy csiklandozta a fantáziámat, hogyan lehet majd meggyőzni valakit arról, hogy mégis van a dolgoknak értelme, még ha látszólag nincs is. Ahogy haladtam előre egyre kíváncsibb lettem, és egyre inkább lelombozott, hogy mi van ha a vége az lesz, hogy tényleg nincs értelme semminek...

    A történet végére megértettem, hogy miért került ilyen végletes helyzetekbe ez a kötet. Alapjába véve, nem gondolom, hogy ez egy ifjúsági kötet lenne... annak ellenére sem, hogy nagyon fiatalok a szereplők és rajtuk keresztül feszegetjük az élet értelmével kapcsolatos kérdéskört. Túl durva, gyomorforgató és magvas egy fiatal gyerek számára.

Szereplők:

    Különösebben nem ismertük meg a szereplőinket. Sokan voltak, viszonylag kevés egyéni szereppel. Még a narrátor, Agnes, is kevés saját gondolatot, véleményt osztott meg... leginkább csak a cél lebegett mindenki szeme előtt, ami teljesen megváltoztatta őket. Érdekes teremtmények az emberek és a pszichológiájuk... Ezek után bármi lehetséges, ami elszomorító.

Szerző:

    A szerző munkásságához nem volt eddig szerencsém, és az igazat megvallva egyelőre nem is szeretnék mélyebben megismerkedni vele. Félek, hogy a következő kötete esetleg hasonló magvas témát dolgoz fel, ami határozottan rontana a kedélyállapotomon. Ezt pedig egy ideig nem szeretném. Ettől eltekintve, nem volt különösebb problémám az írói stílussal. Amilyen nehéz témát tárt az olvasók elé, ahhoz képest nagyon gördülékeny és olvasmányos lett. Nem zárom ki, hogy a jövőben más kötetével is megpróbálkozom, de hosszú időre mellékvágányra helyezem.

Ajánlás:

    Ehhez a kötethez szükség van egy bizonyos mértékű érettséghez és nyitottsághoz. 18 éves kor alatt nem igazán ajánlanám. 

Olvasásban gazdag szép napot!

Amy