Amber Smith: Amilyen akkor voltam
Sziasztok!
A mai bejegyzésemben a Magnólia Kiadó gondozásában megjelenő Amber Smith kötetről fogok kicsit bővebben mesélni. Köszönöm szépen a recenziós példányt a kiadónak!
Könyv: Amber Smith: Amilyen akkor voltam
Kiadó: Magnólia
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 368
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635982264
Fordította: Kéri Andrea
Megjelenés időpontja: 2024. március 12.
Fülszöveg:
Eden legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját.
A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit Eden egykor szeretett – akit egykor szeretett –, most gyűlöli. Amit egykor igaznak vélt, abból most hazugság lett. Már semminek sincs értelme, és bár Eden tudja, hogy el kellene mondania valakinek a történteket, nem képes rá. Ezért inkább eltemeti. Azzal az emberrel együtt, aki valaha volt.
Amber Smith provokatív bemutatkozó regénye feltárja a trauma által ejtett mély sebeket, és megmutatja egy fiatal lány erejét, aki megküzd a kamaszkor csalódásaival és elviselhetetlen fájdalmaival, az első szerelemmel és az első szívfájdalommal, a megszakadt és újraélesztett barátságokkal, miközben megtanulja elfogadni a túlélés erejét, amelyről nem is tudta, hogy ott rejtőzik a szívében.
Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐
A “talán” csak egy másik szó a reményre.
Én és a könyv:
Számtalan alkalommal jött velem szembe az Instagram felületén, így hamar utána olvastam miről is szól, érdekel-e egyáltalán, várjam-e az esetleges magyar megjelenést. Maga a történet nem újkeletű, több kötet látott már napvilágot ebben a témában, de ez egy olyan téma, amit újra és újra meg kell írni, hogy még véletlenül se feledkezzenek meg róla az emberek.
Borító:
Történet:
Mi lehet a legrosszabb dolog, ami egy tizenéves lánnyal megtörténhet? Edennel megtörtént... A bátyja legjobb barátja, aki szinte már családtag, megerőszakolta. Mindössze tizennégy éves volt, tele élettel, tele tervekkel, reménnyel. Kevinnek "hála" az eddig megismert világ teljesen kifordult önmagából. Innentől kezdve a napjai tele vannak fájdalommal, keserűséggel, félelemmel.
A történet alig több, mint 350 oldal, mégis úgy érzem, ennyi pont elegendő volt, hiszen érzelmileg teljesen a padlóra taszított. Voltam nagyon dühös, voltam nagyon boldog, reménykedő és bizony a könnyek is társultak az olvasáshoz. Ez nem egy vattacukros romantikus történet... Sőt a romantikus kategóriát sem kifejezetten karcolja... Szóval senki ne várja a nagybetűs hőst a történetben, mert itt nem ezen van a hangsúly. Hanem a traumán, a szenvedésen, a megtörtént eseményekkel való együttélésen.
A legelső, ami felbosszantott már az elején (nem számítva jelen esetben a megerőszakolást), hogy az égvilágon senki nem vett észre semmit. Kérdem én... Mennyire ismerik akkor valójában a szülők, a testvére, a barátok? Vagy ez egy ferde tükör lenne, hogy a mai világban ennyire nem látunk túl az orrunk hegyén, a saját kis érdekeinken? Csak olvasóként voltak jelen a szemeket kibökő jelek?
Segítség hiányában végig kísérhetjük Eden lejtőn való gurulását, az önpusztító életformáját, miközben szép lassan elveszíti önmagát. A kötet végére kapunk egy teljesen új Edent, aki kívül-belül más lett, viszont egyetlen dolog állandónak tűnik.
Olvasás közben reménykedtem, hogy az egyensúly valamilyen formában megjelenik. Oldalakon keresztül kisebb-nagyobb dolgokat vett el az "élet" Edentől, bíztam benne, hogy ez a történet tova gördülésével valamilyen formában vissza is kap, ezáltal a mérleg a helyére billen.
Nehéz erről a kötetről beszélni. Rengeteg érzelem kavarog bennem, még napokkal később is. Az biztos, hogy mindenkiből valamilyen érzelmet ki fog váltani. Egy olyan regényről van szó, ami nyomot hagy az emberben, valameddig viselni fogja magán a nyomokat, melyeket a kötet okoz.
Szereplők:
Szülők + testvér: Nem tisztem megítélni/ elítélni egyikőjük alkalmasságát sem, viszont végig ott motoszkált egy kérdés a fejemben. Milyen viselkedési formát tanúsítottak a megelőző években, ha a saját gyerekük/ testvére elhitte azt, hogy soha senki nem hinné el az igazságot az ő szájából. Olyan emberekről beszélünk, akiknek a biztonságot, a stabilitást kellene nyújtania. Eden elhitte, hogy Kevinnel szemben nincs esélye, egy családon kívüli emberrel. Mi szükséges ahhoz, hogy valaki ennyire szürkének érezze magát a saját családja körében?
Néha haragudtam Edenre is. Volt lehetősége elmondani. Biztos nem könnyű egy ilyen dolgot megosztani másokkal, de nagyon jól tudta, tisztában volt vele, hogy bizonyos eseteket el kell mondani. Mégsem tette, mindig megtartotta magának, ezzel egyre mélyebbre taszította saját magát. Egyetlen alkalom volt, amikor tényleg azt hittem megosztja a titkát mással, hiszen annyira kézenfekvő lett volna. De nem. Ez az alkalom volt a legfájóbb, hogy ismét visszabújt a kis csigaházába.
Nagyjából Josh karaktere volt az egyetlen, akit tényleg kedveltem. Minden szempontból pozitív benyomást tett rám. Örültem, hogy valaki tényleg Eden mellett áll és valóban próbálja megfejteni több-kevesebb sikerrel.
Szerző:
Első könyvem volt a szerzőtől és az az érzésem nem az utolsó. Nehéz témája ellenére nagyon olvasmányosan volt megfogalmazva, csak úgy peregtek a lapok. Idejét sem tudom, mikor olvastam el egyetlen nap alatt egy regényt.
A történet egészén ügyesen kevergeti a lapjait a szerző. Rengeteg kérdés felmerülhet az olvasóban, melyre egyértelmű választ nem ad, viszont arra készteti az olvasók ezreit, hogy egy picit elgondolkozzanak a történet tükrében látott dolgokon.
Mindenképpen bizalmat szavazok a folytatásnak, a továbbiak pedig a jövő zenéje.
Ajánlás:
Mielőtt bárki is a kezébe venné ezt a kötetet, a legjobb ha felkészül lelkiekben, hogy nagyon fog fájni. Ez a kötet nem a lelki békét hivatott megteremteni. Darabokra szedi az olvasót, és emlékeztet, hogy bárki lehet a gonosz.
Ajánlom, hiszen fontos témát és kérdéseket boncolgat a kötet, amelyekről cseppet sem szabad megfeledkezni. De csak óvatosan! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése