Marie Vareille: Az utolsó gyufaszál

 Sziasztok!

    Üdvözlök mindenkit az oldalon. A mai bejegyzésem középpontjába Marie Vareille: Az utolsó gyufaszál című könyve került. Amennyiben mozgatja a fantáziádat, tarts velem, hogy egy picit többet megtudhass a kötetről.

Kiadó: Európa
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 328
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786151060674
Fordította: Tóth Réka
Megjelenés időpontja: 2025. augusztus 10.

Fülszöveg:

"Abigaëlle több mint húsz éve visszavonult egy burgundiai kolostorba, ahol tökéletes magányban telnek a napjai. Múltjáról csak szórványos, homályos emlékei vannak, még azt az eseményt sem tudja felidézni, amely megváltoztatta a sorsát, és arra kényszerítette, hogy kivonuljon a világból, hogy odahagyja az otthonát, ahol a családjával élt.A bátyja kéthetente meglátogatja őt, ő pedig a távolból követi Gabriel életét, aki felnőve sikeres és népszerű íróvá vált. Elérkezik azonban a nap, amikor Gabrielt egy véletlen összesodorja a csodálatos Zoéval. Hiába indul gyönyörűen ez a történet, Abigaëlle mégis fél, mert ő az egyetlen, aki tudja, hogy miféle démonokkal küzd a bátyja, hogy miféle pokol volt a gyermekkoruk a kiszámíthatatlan és veszélyes apjuk mellett, aki folyamatosan bántalmazta menekülni képtelen édesanyjukat, és rettegésben tartotta őket.

Marie Vareille felkavaróan izgalmas, az utolsó oldalig megdöbbentő fordulatokban gazdag regénye egy mély empátiával megírt pokoljárás története. A felnőttek és a gyermekek testét-lelkét egyaránt romboló, kiutat nagyon nehezen kínáló családon belüli erőszak azon ritka irodalmi ábrázolásai közé tartozik ez a mű, amelyek minden szakmai, lélektani hitelességük ellenére is fordulatos és lebilincselő olvasmányt jelentenek, és a puszta borzongatáson, az olcsó együttérzésen túl is komoly tanulsággal szolgálnak, elgondolkodtatják az olvasót."

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

"Mindannyiunk fejében megszólal néha egy kis hang, és figyelmeztet a veszélyre. Egyfajta hatodik érzék, amely évezredek alatt alakult ki, és amelyet sajnos megtanultunk elhallgattatni."

Én és a könyv:

    Van az a pillanat, amikor még semmit sem tudsz egy könyvről, de valami azt súgja, hogy ezt el kell olvasnod. Így voltam én is Marie Vareille Az utolsó gyufaszál című regényével. Először a borítója keltette fel a figyelmem, hiszen van benne valami megfoghatatlan, ami egyszerre figyelemfelkeltő és szívbe markoló. Aztán jöttek a címkék, amiket a könyv mellé társítottak a moly.hu felületén: emberi sorsok, szülői szerep, családon belüli erőszak... Már ezek alapján tudtam, hogy nem egy könnyed történetre számíthatok, de valami mélyre hatóra, ami talán maradandó nyomot hagy. Nem is csalódtam.

Borító:

    Nem tudnám pontosan megfogalmazni, mitől olyan hatásos, de a borító azonnal megfogott. Lehet az élénk színe, de lehet a borítón található mondatocska fogott meg. Egyszerű, mégis beszédes. A színek, a hangulat, mind azt sugallták nekem, hogy ez a könyv nem csupán elmesél valamit, hanem érzéseket közvetít, akár még meg is ríkat. És valóban, már az első oldalak után tudtam, hogy jól választottam. 

"Elfelejtettem, hogy sehol sem érezhetjük magunkat biztonságban, ha gyerekkorunkban azok miatt kellett rettegnünk, akiknek meg kellett volna védeniük minket."

 

Történet:

    A történet három szálon keresztül bontakozik ki, és már az első oldalaktól fogva beszippant. Egyrészt a jelenben kísérhetjük végig Abigaëlle-t, aki a testvére történetét meséli el, és ezzel párhuzamosan egyre jobban megismerjük őket és az életükhöz kapcsolódó legfontosabb szereplőket is. A második szál a gyermek Abigaëlle naplója, amely eleinte egészen gyermeki módon, naivan próbál megfogalmazni olyan dolgokat, amiket egy gyerek egyszerűen még nem érthet, de az olvasó már sejti, hogy ezek a mondatok, ezek a kis elszólások sokkal súlyosabb dolgokat takarnak. Pofonok ezek, egyik a másik után, még ha burkoltan is érkeznek. A naplórészletek azonban vele együtt fejlődnek, ahogy a lány nő, úgy válnak egyre érettebbé a gondolatai, és egyre jobban összeáll a kép, amit eleinte csak részleteiben látunk és gondolunk. A történet harmadik szála egy pszichiáter terápiás ülésein keresztül bontakozik ki, és ez az a rész, ami különösen izgalmas játékra hívja az olvasót. 

    Sejteni lehet, hogy a történet bizonyos pontjain nem teljesen úgy vannak a dolgok, ahogy elsőre látszik, és bár egy momentumot már tudtam, hogy csak a szerző játékának része, azt, hogy mi is pontosan a valóság, egyáltalán nem volt egyszerű kibogozni.

    Az egész történet pörgősnek hatott, még annak ellenére is, hogy rendkívül súlyos, kemény témát állít a középpontba. A rövid fejezetek, a váltakozó nézőpontok és a mesterien csűrt-csavart szálak mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyszerűen ne lehessen letenni. Voltak benne olyan részek, amelyek egyenesen gyomrost adtak és nem is egyszer. A sorok között rengeteg fontos gondolat bújik meg, sokszor csak egy-egy mondat, egy fél bekezdés formájában, de ezek a kis szösszenetek még sokáig veled maradnak.

    Engem személy szerint teljesen meggyötört és megtépázott ez a könyv, de a legjobb értelemben. (Persze ha van ennek egyáltalán értelme ilyen kontextusban.)  Minden egyes sora hatott rám. Tudom, hogy ezt a könyvet nem lehet csak egyszer elolvasni, biztos vagyok benne, hogy újra elő fogom venni a jövőben, mert annyi réteg és árnyalat bújik meg benne, amit nem lehet elsőre maradéktalanul befogadni.

    A vége... A vége különösen erős. A nagy csavarok, amelyekkel a történet zárul, egyrészt megráznak, másrészt teljesen új megvilágításba helyeznek mindent, amit addig olvastunk. Hirtelen értelmet nyernek korábban csak félreértett vagy átsiklott részletek.

    Ez a kötet különösen megérintheti azokat az olvasókat, akik érzékenyebbek a lelki témákra, nem árt, ha van kéznél egy zsebkendő, mert könnyen előhozhat mélyebb érzelmeket. De pont emiatt ennyire különleges.

    Összességében nagyon örülök, hogy elolvastam Az utolsó gyufaszálat. Nem egy könnyű olvasmány, de pont ettől lett igazán különleges számomra. Érzelmileg rendkívül erős, mélyen megérintett, és még napokkal később is ott motoszkáltak bennem a sorai. A fájdalom, a kimondatlan traumák olyan valóságosan vannak jelen, hogy az ember szinte testileg is érzi, amit a szereplők átélnek.

    Bár a történet végére sok minden a helyére kerül, van 1-2 apróság, amire úgy érzem, még nem kaptam választ vagy legalábbis nem egyértelműen. De éppen ez az, ami miatt tudom, vissza fogok térni hozzá. Másodszor, talán harmadszor is elolvasom majd, mert biztos vagyok benne, hogy minden újraolvasás újabb rétegeket tár fel, újabb összefüggéseket és rejtett jelentéseket mutat meg.

Szerző:

    Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de egészen biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon tetszett az a finom egyensúly, amit megteremtett a komoly téma és az olvasóbarát, pörgős stílus között. A karakterei hitelesek, esendőek és szerethetőek, persze néhol csalfának tűnhetnek. Ha a jövőben megjelenik más műve magyarul, biztosan sorra fogom keríteni. Ritkán találkozom olyan alkotással, amiben az író ennyire természetesen tud mesélni a lélek legmélyebb rétegeiről, sötétségről és reményről. 

Ajánlás:

    Azt kívánnám, bárcsak mindenkinek a kezébe nyomhatnám ezt a könyvet. Mert fontos témát fejteget. Mert beszél arról, amiről sokan nem mernek. Ugyanakkor tudom, hogy nem mindenkinek való, lelkileg megterhelő lehet azok számára, akik hasonló traumát éltek át vagy akik esetleg nem szeretnek ilyen mélységekbe merülni egy-egy nehezebb témában. Ennek ellenére ajánlom mindazoknak, akik keresik azokat a történeteket, amelyek túlmutatnak az egyszerű szórakoztatáson. Akik szeretnek belelátni mások belső világába, és nem félnek szembenézni az élet nehezebb oldalaival sem. 

Amennyiben meghoztam a kedveteket az olvasáshoz, az alábbi linken meg tudjátok vásárolni a kötetet.

Olvasásban gazdag szép napot kívánok!

Amy