Agatha Christie: Mert többen nincsenek

 Sziasztok!

    Agatha Christienek köszönhető, hogy megszerettem a krimi műfaját. Egyetlen fenomenális kötet a krimi királynőjétől és már azonnal elhatároztam, hogy a teljes életművét meg szeretném ismerni. Az eddig megismert történetek közül voltak, melyek jobban tetszettek, voltak melyeket kicsit gyengébbnek éreztem. A legismertebb története az elmúlt napokig, egyszer sem került a kezem közé. A mai bejegyzésemben ez az újabb Agatha Christie élmény kerül a középpontba.

Könyv: Agatha Christie: Mert többen nincsenek
Kiadó: Helikon
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 282
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634795346
Fordította: Szíjgyártó László

Fülszöveg:

Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében, amely korábban Tíz kicsi néger címen jelent meg magyarul, nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre – ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt. Rejtélyes meghívójuk furcsa módon nem bukkan fel, de a vendégeket ez eleinte nem zavarja: a szakácsnő remekül főz, és a portói bor kiváló. A vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. Éspedig azzal, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal… és az ebédlőasztalon a tíz kicsi katonafigurából egy eltűnik.
Vajon igazak a vádak? Mindannyian bűnösök? És ki lehet az, aki úgy döntött, a szigetre csalja őket, és egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja rajtuk a lehető legszigorúbb ítéletet?

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

Én és a könyv:

    Számtalan alkalommal találkoztam Agatha Christie népszerű könyvével, de valahogy eddig nem éreztem, hogy itt lenne az ideje egy ilyen kaliberű könyvnek. Igazából kerülgettem, mint macska a forró kását. Majd egyik könyvesbolti látogatásom során felfigyeltem a Mert többen nincsenek című könyvecskére. A fülszöveg olvasása során jöttem rá, hogy ez a kötet egy és ugyanaz, mint a Tíz kicsi néger. Ekkor tudatosult bennem, hogy AC néhány könyvét több címmel is kiadták. Végül is jobb később megvilágosodni, mint soha. Nos, ez a kis előzmény története, így került a birtokomba már az új címmel kiadott kötet. 

   

Történet:

"Az ember túlságosan természetesnek veszi a dolgokat…"

 

    A történetünkben tíz személy kap főbb szerepet azáltal, hogy egy titokzatos idegen meghívja őket egy szigetre. Megérkeznek a szigetre, majd telik-múlik az idő és egyikük meghal. Aztán ismét eltelik egy kis idő és egy újabb ember meghal, majd újabb. Senki más nincs a szigeten rajtuk kívül. Mégis melyikük áll a háttérben? Ki a gyilkos? Igazak a vádak? Mennyien maradnak életben? Miért pont ők kaptak meghívást? Mi a közös bennük? És még megannyi kérdés rögtön az elején.

    Az eddig olvasott történetekhez képest ez egy picit másabb volt. Nyilván ugyanúgy volt egy gyilkos, akinek a kiléte az utolsó lapokig ismeretlen volt. Legalábbis számomra nem derült ki hamarabb. Volt egy csodálatos történeti váz, ami egyetlen kérdést sem hagyott megválaszolatlanul. Viszont nekem hiányzott Poirot személye, aki a különleges szürke agysejtjeivel kibogozza a szálakat és megoldja a mások számára megoldhatatlan rejtélyeket. 

    Érdekes volt, hogy az utolsó oldalakig, szinte semmi nem derült ki. Egyetlen dolog volt biztos, de nyilván az az információ morzsa mindenki másnak is. Szóval semmi esélyem, hogy a jövőben a nyomozói pályán helyezkedjek el. 

    Rendkívül izgalmas, fordulatos és ugyanakkor szórakoztató is volt... igazából, ahogy legtöbb esetben már megszokhattuk az írónőtől. A történet olyan szinten magával ragadott, hogy rögtön a könyv megismerése után megnéztem az adaptációját. Hát... ha szerettek olvasni csak egy fikarcnyit is akkor a könyvet ajánlom először. A film, nem elég, hogy pontatlan, de számos kérdés marad megválaszolatlan. Na mindegy, a lényeg, hogy a könyvet vegyétek a kezetekbe, amennyiben felkeltette az érdeklődéseteket az alapkoncepció. 

Szerző:

    Még mindig zseniális, és szerintem sok-sok év múlva is az lesz. Egyre inkább érik bennem, hogy a szerző teljes életművét be kell szereznem és szépen sorban mindegyiket el kell olvasnom. A művei már klasszikusnak minősülnek, viszont egyáltalán nem olyan stílusban és töménységben ír, mint bizonyos klasszikus szerzők. Olvasmányos írásmód, lehengerlő vonalvezetés, káprázatos alapötlet, pompás karakterekkel (értsd: Hercule Poirot, Arthur Hastings, Miss Marple) 

Ajánlás:

    Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik hódolnak a krimi műfajának vagy éppen azoknak, akik még csak ismerkednek a műfajjal. Azt mondanám, ha AC nem tudja valakivel megkedveltetni eme műfajt, akkor nagy valószínűséggel aligha akad más erre a feladatra. Szóval, ismerkedés gyanánt is ajánlom akár a művet, akár a szerzőt magát.

Olvasásban gazdag szép napot kívánok!

Amy