Leiner Laura: 40 nyári nap
Sziasztok!
Sort kerítettem Leiner Laura: 40 nyári nap című kötetére. A mai bejegyzésemben erről a viszonylag új megjelenésű kötetről lesz szó.
Kiadó: Carta Teen
Kiadó székhelye: Budaörs
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 608
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786156340344
Megjelenés időpontja: 2023. április 26.
Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Zoé nyári munkát vállal egy állatparkban, ahol a flamingókerttel szemközti pultnál árusít pereceket a látogatóknak. A monoton napok fénypontját eleinte csak a reggeli HÉV-ezés jelenti számára, ahol megtetszenek egymásnak egy vele egy időben utazó, de eltérő megállónál leszálló sráccal. Az idő előrehaladtával azonban Zoé a reggeli utazáson túl egyre több örömét leli az állatparki munkájában is. Zárkózottsága ellenére szép lassan összebarátkozik az állatparki dolgozókkal, különösen Szakóval, aki egyediségével és különleges gondolkodásmódjával tökéletesen kiegészíti az érettségi után megrekedt lányt, és segít tisztán látni önmagát.
A felnőtté válás előtt álló két fiatal útjainak kereszteződéséből egy nem mindennapi kapcsolat alakul ki, ami nem csupán végigkíséri, de nagyban meg is határozza Zoé állatparkban töltött negyven nyári napját.
Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐
"– Magányos típus vagy – reagált bólintva, amire ösztönösen megráztam a fejem.– Inkább úgy mondanám, hogy jól elvagyok egyedül.– Az nem ugyanaz? – gondolkodott el.– Aaa – intettem. – Nem. Ott a különbség, hogy minden magányos ember egyedül érzi magát, de nem minden egyedül lévő ember érzi magát magányosnak – fejtettem ki, Szakó pedig összehúzta a szemöldökét."
Én és a könyv:
Amikor megláttam, hogy érkezik a szerzőnek a legújabb regénye, hanyatt homlok helyeztem is a kötetet a kívánságlistám élére. Egy percig sem volt kérdés, hogy be akarom szerezni, aztán el szeretném olvasni. Őszintén? Az sem érdekelt, hogy miről szól a történet, vagy hogy éppen hol fog játszódni, milyen típusú kötet lesz, hiszen a szerző korábbi munkássága már meggyőzött arról, hogy bármiről is ír teljességgel át tudom élni és még élvezem is.
A borító olyan, amilyen. Különösebben nem varázsolt el, viszont a történethez tökéletesen illik.
Történet és a szereplők:
A történetünk egyik főszereplője Zoé, aki 40 napon keresztül a Gödöllői állatparkban a PerecPont standjánál pereceket árul. Természetesen van egy másik főszereplő, Szakó személyében, aki szintén az állatparkban dolgozik ezen a nyáron. Nem meglepő módon, eme két fiatal az idő előre haladtával megismerik egymást, majd összebarátkoznak, a barátságuk pedig hatással lesz a 40 nyári napjukra. A 600 oldalon keresztül, pedig megismerhetjük ezt a monoton, mégis kedvelhető 40 napot.
"– Te akartad. Itt a válasz. Számomra az a különbség egy legendás tavi szörny és a lelki társ között… Hogy az egyikkel már találkoztam – mondtam ki, és felvont szemöldökkel néztem Szakóra, aki átgondolva a dolgot hitetlenül meredt rám.– Te találkoztál Nessivel? – kérdezte."
Tudom, nagyon megosztóra sikeredett a kötet, ízig-vérig vegyes értékeléseket kapott a történet, ennek hatására nem is igazán siettem el az olvasását. Végül nem tudtam sokáig húzni, mert hát mégiscsak LL kötetről beszélünk. Mielőtt nekikezdek a bővebb értékelésnek, kerek perec leírom, hogy nekem igenis tetszett. Megértettem, hogy másoknál miben hibázott a történet, mi volt a probléma, de a mások szerinti probléma, nálam "azonosulás" volt.
Annak ellenére, hogy már nem tartozom a szerző célközönséghez, nagyon nagy örömmel fordulok a mai napig a történeteihez. Ezek a történetek leginkább erős nosztalgikus hatással vannak rám. Számtalan esemény egy-egy korábbi saját tapasztalatot/ élményt elevenített fel. Nem volt ez másképpen most sem. Ezek a nosztalgikus szálak tették számomra ennyire szerethetővé ezt a könyvet.
A történet, igen monoton és fordulatoktól mentes. Viszont az egyhangú napokban lehet a legkönnyebben felfedezni a változást. Igen, rendesen redukálódott Zoé napja az utazásra és az állatparkra... de kinek nem volt olyan nyári munkája, amikor örült, hogy végre vége a napnak és otthon rövid ideig lógathatja a lábát lényeges dolgok megtétele nélkül?? Szülők nélkül?? Vagy éppen kinek nem volt olyan az életében, hogy tetszett valaki annyira, hogy keresse a szemével akár minden nap, de annyira mégsem tetszett, hogy megszólítsa?? (Ezt a szálat másképpen képzeltem el, mármint hogy máshova fog kifutni. Apró meglepetés...) Esetleg, ki ne állna be a sorba, hogy egy bizonyos ember valamilyen oknál fogva, fontos szerepet tölt be az élete egy meghatározott időszakában? Végül talán a legfontosabb... ki ne döbbenne rá, hogy egyszer vége a gyerekkornak és igenis a felnőttkorban meghozott döntéseink hatással vannak ránk és másokra egyaránt? Mindenki másképpen reagál ezekre a dolgokra, és igen Zoé a mások által unalmasabb megoldásokat választotta... mi van ilyenkor? Szerintem semmi. Kinek mi az unalmas, és kinek mitől lesz egy nap élettel teli. Nem vagyunk egyformák. (még szerencse)
Minden kis apróságba valamilyen formában bele tudtam élni magam, szóval esetemben kevésbé mondható, hogy negatív irányú érzelmeket váltott volna ki. Zoéval a legtöbb alkalommal azonosulni tudtam, sokszor voltam hasonló cipőben és nagyjából hasonló gondolkodásmód, élet jellemzett 18-19 éves korom környékén. Szakó szerethető, cuki karakter volt érdekes érdeklődési körrel, ami határozottan fertőző volt :D Viszont úgy gondoltam, hogy a történet előre haladtával sokkal bátrabb lesz, hiszen az szeretett volna lenni. Ez az apróság némileg csalódást okozott, főleg, hogy voltak nagyon jó gondolatai, meglátásai és alapjába véve a hihetetlen türelme az előnyeihez sorolható. De hát valakinek gyávának is kell lennie, hogy létezzen ez a szó :)
Nagyon örültem, amikor felfedeztem, hogy végre egy olyan történet, ahol a külső megjelenés teljes mértékig háttérbe szorult. Nyilván meg van a maga fontossága a külsőnek, de nagyon kellemes érzés volt úgy megismerni a másik karaktert anélkül, hogy tudnám milyen színű a haja vagy éppen a szeme.
"– Pedig nem vagy antiszociális, nem? – nézett rám Szakó érdeklődve.– Nem – feleltem mosolyogva. – Csak nehezen oldódom. És lassan. Mint az a pezsgőtabletta, amit meg kell várni, hogy teljesen elfogyjon a pohár alján. Aki ért hozzá kivárja, hogy magától felolvadjon, aki nem, az agybajt kap tőle, hogy mi lesz már, és idő előtt megrázza, de ettől nem lesz gyorsabb, csak szétmállva darabjaira hullik – mondtam."
Szerző:
Szerintem, rendkívüli írói stílusa van, megkapó és olvasmányos. Nem gondolnám, hogy különösebben be kellene mutatnom a szerzőt a mai fiataloknak, hiszen annyi neves kötete van. Szinte kizártnak tartom, hogy egy-egy regénye ne fordult volna meg a fiatalabb olvasók kezében. Ha véletlenül mégis ismeretlen lenne Laura könyvei, akkor mindenképpen ajánlom olvasásra őket, viszont ne ezzel kezdjék az ismerkedést.
Ajánlás:
Nem találkoztam olyan LL történettel (még), melyet nem ajánlanék szívesen. Viszont ennél a történetnél számítani kell arra, hogy merőben másabb, mint a megszokott összes többi Laura kötet. Sokkal lassabb vonalvezetés jellemzi, a megszokott pörgős, csattanóktól mentesebb, valamint jóval kevesebb szereplővel dolgozik. Mindent összevetve ajánlom, mert van mondandója, viszont nem a megszokott módon kell dekódolni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése