Laura Kneidl: Ne! Veszíts el!

 Sziasztok!

    A mai bejegyzésemben Laura Kneidl Ne! Érints meg! sorozatának második részéről a Ne! Veszíts el!-ről fogok írni. Mivel ez egy összefüggő sorozat második kötete, így némi spoilert fog tartalmazni az első résszel kapcsolatban. Kérlek vedd figyelembe mielőtt elolvasod az értékelést.

Könyv: Laura Kneidl: Ne! Veszíts el!
Kiadó: Maxim
Kiadó székhelye: Szeged
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 432
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634996149
Fordította: Bujdosó István
Megjelenés időpontja: 2023. szeptember 28.

Fülszöveg:

Ne! Veszíts el!

A lány retteg a szerelemtől. De attól még inkább, hogy elveszíti a fiút…

Sage egész életében Lucával volt a legboldogabb. A fiú megmutatta neki, mit jelent megbízni valakiben. Mit jelent élni. És mit jelent szeretni. De Sage sötét múltja utolérte őket – és tönkretette a boldogságukat. Sage viszont képtelen elfelejteni Lucát, pedig megtesz minden tőle telhetőt. Csakhogy Luca nélkül minden egyes nap olyan, mintha önmagából hiányozna valami. De egyszer csak a fiú ott áll az ajtaja előtt, s arra kéri, menjen vissza hozzá. 

Luca soha nem akarta elkötelezni magát egyetlen nő mellett, inkább élvezte a szabadságot. Viszont amikor életében felbukkan Sage, akkor a lány megváltoztatta korábbi elképzeléseit. De utolérte őket a múltjuk, és tönkretett mindent.

Vajon létezik-e számukra második esély úgy, hogy oly sok minden próbál az útjukba állni?

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

"Pontosan tudtam, milyen az, amikor az ember olyasvalakit szeret, akit soha nem kaphat meg, méghozzá olyan okokból, amelyekre semmilyen ráhatása nincsen."

Én és a könyv:

    Aki nyomon követ bármelyik könyves felületen, annak egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen hamar sort kerítettem a befejező kötetre. Az első rész után csak ömlengtem a legtöbb platformon, hogy milyen csodás történet került a kezem ügyébe. Nos a történelem hellyel közel megismétli önmagát, hiszen imádtam a folytatást is.

    Talán nem meglepő, ha azt írom, hogy a 2023-as év legjobban várt folytatása volt ez a könyv. Amikor megtudtam, hogy a kiadó az őszi könyvfesztiválra időzítette a megjelenését, egyszerűen egyre jobban vártam azt a bizonyos dátumot. Igen, eljött a fesztivál és az első utam a Maxim Kiadó standjához vezetett.

Borító:

    Továbbra is meseszépnek tartom a borítót még ha a rózsaszínes árnyalat meg is változott. Imádom kívül-belül ezt a duológiát.

"El sem tudtam képzelni, milyen érzés lehet annak, aki mindent kiad magából, leírja egy üres lapra, aztán az eredmény láttán mások fanyalognak, pedig lehet, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi játszódott le az illetőben. "

Történet:

    Az első rész szerintem önmagában is borzolta a kedélyeket, viszont a "lezárás" rátett még egy lapáttal. Ahogyan Sage és Lucas elváltak egymástól, minden volt csak tökéletes nem. Ki ne akarná ezek után folytatni? És akkor még arról a bizonyos telefonhívásról nem is beszéltünk, ami valójában elindította a sárlavinát. 

    A második kötet igazából ott folytatódik, ahol az első véget ért, néhány óra eltéréssel. Viszont a folytatás tartogatott némi meglepetést. Először is, kis naivan azt hittem, hogy a telefonhívás után Sage egyáltalán nem gondolkodva utazik arra a helyre, ahonnan az első részben elmenekült... ezzel a visszatéréssel pedig bővebb betekintést kapunk a múltba, sokkal jobban megismerve, hogy micsoda sérelmeket és szörnyűségeket kellett átélni ennek a leányzónak. De nem! Meg sem fordult Sage fejében, hogy Maine-be menjen. Így az elképzelt formában nem kaptam meg a visszaemlékezés szörnyűségeit. Egy pont Sage javára írva. Ismételten a félelem átvette Sage felett az irányítást, teljesen összekuszálva a szálakat. Teljesen összezavart, cseppet sem értettem, hogyan köthettünk ki egy koszos motelszobában. 

"Csak bámultam az összekarmolt ajtót, amelyről már lepattogzott a lakk, és képtelen voltam rávenni magam, hogy elfordítsam a kulcsot."

 

    Csak vártam és vártam, hogy újra találkozzanak a fiatalok és elinduljunk egy irányba. Jött a buli és nem tetszett az irány. Vártam, hogy Lucas megjelenjen az ajtóban, pont ahogy a fülszöveg ígérte. Meg is jelent a motelszoba ajtaja előtt. Tényleg kérte, hogy menjen vissza Sage, viszont megint nem azt kaptam, amire számítottam. És még kismillió helyen mást kaptam, mint amit elképzeltem vagy éppen vártam. 

    

Szereplők:

    Az első részhez hasonlóan ugyanazok a jelentősebb karakterek jelentek meg a folytatásban. Kivételt képez Alan karaktere, aki ugye az előzőben csak utalás formájában volt jelen. 

   Jó hír, hogy Alan a második részben csak keveset szerepel. Viszont, amikor megjelenik egyre közelebb sodorja magát a szerző által megálmodott véghez. Leírhatnám, hogy mennyire aljas egy karakter és valahol nagyon is naiv. Felesleges. Ez nem az a történet, ahol a "gonosz" személye vonzó is lehet. Nem! Határozottan nem! 

    Sage, Sage, Sage... Sokáig bajban voltam, hogy mit is gondoljak róla, hogyan is érezzek a döntéseivel kapcsolatban. Félreértés ne essék, nagyon sajnáltam, amikor Sage úgy érezte, hogy a világ összeesküdött ellene... nem jár neki sem a szerelemből, sem a boldogságból, de annál több a kergető múltból,  a szenvedésből és félelemből. Szerencsére a vége felé sor került egy beszélgetésre mely sokat segített a tisztább kép kialakulásában. Visszamenőleg természetesen logikusabbnak tűntek a dolgok, de amikor olvastam egyszerűen nem és nem akartam látni a fától az erdőt. Most kifejezetten örültem, hogy olyan valakibe szeretett bele, aki ilyen mértékben mellette áll és támogatja. Talán mégiscsak jár neki  az a bizonyos happy end.

  

    A kedvenc karakterem egyértelműen Lucas volt. Tudom sokan túl tökéletesnek találták már az első részben, hiszen végtelen türelemmel ruházta fel a szerző, emellett mintha gondolatolvasó lett volna, mindig pontosan tudta, hogy Sage-nek mire van épp szüksége. A nagy általános képet tekintve talán van benne valamennyi igazság, viszont még mindig az ellenkező oldalt képviselem, a folytatás ismeretében pedig még inkább. A csúnya szakítást követően az érzelmi skálán különböző mélységeket és magasságokat lehetett megjárni. A dühösön át a türelmesig, érintve a sértettet és szenvedélyes mivoltát. Elnyerte a tetszésemet maga a személye, hiszen meglépte azokat a dolgokat, amiket valóban szeretett volna. Igaz, volt, hogy előbb visszakozott és csak utána indult meg előre. De legalább nem dugta a fejét a földbe és várakozott. Sokkal emberibb lett, ha lehet így fogalmazni. És ez nagyon tetszett.

"De bármennyit is veszekedtünk vagy épp nem szóltunk egymáshoz, mégis ő volt az, akit szerettem, és soha nem fogok tudni elfelejteni."

 

Szerző:

    Ez a sorozat volt, aminek köszönhetően megismerkedtem a szerzővel. Szerencsésnek érzem magam, hiszen rábukkantam a szerzőre, ezáltal a munkásságára. Továbbra is kedvelem az író stílusát, ahogyan csűri-csavarja a történet szálait, a viszonylagos könnyed módon megírt mondatainak sokaságát. Egy sorozata kedvenc, ez mind szép és jó, viszont biztos szeretnék lenni, hogy a szerző tényleg nekem ír, mielőtt kikiáltom az év újabb kedvenc szerzőjének. Mivel a kiadó a Someone sorozatának folytatását fogja hozni legközelebb, úgy döntöttem, hogy a megjelenése előtt sort kerítek a Someone New - Valaki új című regényre. Újabb két kötet, tökéletes puding próba lesz. 

    Emellett természetesen nagyon várom, hogy megismerhessem April és Gavin valamint Megan és Cameron szerelmi történetét is a jövőben. Remélem a kiadó majd elhozza nekünk.

Ajánlás:

    Természetesen, továbbra is ajánlom a sorozatot. Két átlagos hosszúságú kötetről van szó, így a hosszúsága nem elrettentő. Magába foglal némi mélységet, szörnyű múltat, hibás döntéseket... viszont minden alagút végén ott a fény és ebben a történetben is akad némi fény. Ajánlom szeretettel...

Olvasásban gazdag szép napot!

Amy