Lynn Painter: Újra meg újra
Sziasztok!
A mai bejegyzésemben a legújabb Lynn Painter kötetről fogok írni. Köszönöm szépen a kiadónak a recenziós példányt.
Kiadó: Kossuth
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 348
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636362744
Fordította: Nimila Ágnes
Megjelenés időpontja: 2024. február 21.
Fülszöveg:
Emilie Hornby, a
tizenhét éves gimnazista mottója: „A sors a balekoknak való. A szerelmet
meg kell tervezni.” A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan,
kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február
14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a
heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át.
Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan
megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy
kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor
megszólal a telefonja ébresztője, és – ó, te jó ég! – újra Valentin-nap
van. Az utána következő nap pedig…? Ismét egy rémes Valentin-nap!
Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud
kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az „első” Valentin-nap
rémségeit.
Vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban?
Lynn Painter, a Mr. Téves szám, a Véletlenül Amy és a Jobb mint a filmeken sikerszerzője, ismét egy hihetetlenül vicces, magával ragadó romkommal ajándékozza meg a rajongóit.
Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐
"…elkezdek magamért, illetve azért élni, amit én akarok, ahelyett, hogy másokért vagy azért éljek, amit szerintem ők akarnak tőlem. Mert ha én nem teszek így, akkor ki?"
Én és a könyv:
A tavalyi évben fedeztem fel a szerzőt. Az írónő Véletlenül Amy című kötete akkora népszerűségre tett szert, hogy egyszerűen lehetetlen volt, hogy a számos könyves tartalom egy része ne jusson el hozzám. Így az előző évben sorra is kerítettem az eddig megjelent kötetét a szerzőnek. Mivel mindegyik történet elnyerte a tetszésemet, egyértelmű volt, hogy a legfrissebb romkomra is sort kerítek.
Borító:
Nem mondom, hogy kifejezetten a személyes ízlésemnek maradéktalanul eleget tesz a borító. Azonban nagyon tetszik, hogy a szerző eddig hazánkban megjelent kötetei hasonló rajzos motívumokkal kifejező egységet alkotnak. A jellegzetes rajzolt elemeknek hála, könnyen lehet következtetni a szerzőre és a művek könnyedségére.
Történet:
„Csodás érzés volt mindent elrontani.”
Emilie szokása, hogy mindent előre megtervez, nemcsak a napi teendőket, de még a szerelmet is maga szeretné irányítani. Megtervezi a legtökéletesebb Valentin-napot, viszont hiába tervezett el mindent, az idei február 14-e a legszörnyűbb forgatókönyv szerint alakul. Mi lehet ennél rosszabb? Persze, hogy az, ha az ember lányának újra meg újra át kell élnie ezt a borzalmas napot.
Emilie egy időhurokba került, egymás után többször átélte azt a borzasztó Valentin-napot, melyet mindenki a legszívesebben elfelejtene. Minden egyes alkalommal Em igyekszik úgy alakítani a dolgokat, hogy tökéletes legyen az a bizonyos nap és végre kikerüljön az időhurokból. Vajon meddig tart ez a visszatérő rémálom? Vajon mit kell tenni, hogy végre megszűnjön a végeláthatatlan ismétlődés?
Nekem kifejezetten tetszett az időhurok adta alapkoncepció, hiszen nagyon ritkán kerül ilyen kötet a kezembe, így számomra nagyon érdekes és abszolút élvezhető kategória lett. A történet elejétől a végéig hatalmas élményt nyújtott. A szerzőtől megszokott könnyedséget picit tarkította Nick karaktere és a vállát nyomó teher. Nem számítottam az írónőtől a komolyabb hangvételű szálra, viszont annál inkább tetszett... így sem akart több lenni, mint egy nagyon cuki és szórakoztató romantikus.
Szabályosan rajongtam az újabb és újabb napokért, ahol láthattam Emilie próbálkozásait, hogy minél jobban törtet azért a bizonyos továbblépésért. Számtalan alkalommal felkacagtam, nem is tud mást tenni az ember a rengeteg megmosolyogtató rész olvasása közben. Élmény volt látni, ahogyan Nick és Em, egymásra talál, azok után, hogy korábban csak laborpartnerek voltak, emellett, ahogyan segített Nick a lánynak.
Szereplők:
Talán nem meglepő ha azt írom, hogy Nick karakterét szerettem a legjobban és úgy volt tökéletes, ahogy meg lett írva. Imádtam a cukiságát, az icipici sejtelmességét, a maga valójában lévő tökéletlenségét. Ő kifejezetten az a karakter, akin semmit nem változtatnék meg, mert pont annyira lett tökéletlen, hogy tökéletessé vált a szememben.
Emiliet ugyan nem zártam annyira a szívembe, de attól függetlenül sajnáltam a szülei illetve az otthon kialakult helyzet miatt. Sajnos teljes mértékig át tudom érezni és hát mi tagadás nagyon rossz... Szerencsére ott volt neki a csodás nagymama, aki valamilyen szinten pótolta, azt amit a szülők nem adtak meg, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogyan "kellett" volna.
Szerző:
Annyira örülök, hogy tavaly felfedeztem az írónőt. Szeretek komoly témákat boncolgató köteteket olvasni, viszont néha igazán jólesik az ember lelkének egy igazán könnyed CSAK romantikus történet, ami tényleg csak azért lett megírva, hogy szórakoztassa az olvasók ezreit. Leginkább ez az oka, hogy szívesen veszem kézbe a szerző szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb írásait. Szeretem a hihetetlen könnyed írói stílust, a gördülékenységet, a léleknek is jóleső vattacukros érzést és a garantált szórakozást.
Ajánlás:
Legszívesebben azt írnám, hogy mindenkinek ajánlom, mert egyszerűen zseniálisnak tartom a művet és a szerzőt egyaránt... viszont tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan romantikus olvasók, akik szeretik ha a romantikus szál mellé párosul valami mélyebb, másabb tartalom is. Pont ezért leginkább olyan romantikus olvasóknak ajánlom, akik hátra szeretnének dőlni egy kávé társaságában és szórakozni olvasás közben.
Amennyiben felkeltette az érdeklődéseteket a kötet, itt meg tudjátok vásárolni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése