Zakály Viktória: Emlékeznem kellett volna

 Sziasztok!

    A mai bejegyzésem középpontjába Zakály Viktória legújabb megjelenésű kötete került. Ezúton is szeretném megköszönni a ;Dopamin Kiadónak a recenziós példányt.

 

 Könyv: Zakály Viktória: Emlékeznem kellett volna
    Kiadó: Dopamin
    Kiadó székhelye: Budapest
    Kiadás éve: 2024
    Oldalszám: 372
    Kötés: Puhatáblás
    ISBN: 9786156461094
    Megjelenés időpontja: 2024. június 17.

Fülszöveg:

Emlékeznünk ​kellett volna, hogy a lélek nincs hozzászokva a boldogsághoz.

Nick,
hat éve már, hogy nem láttalak, nem hallottam felőled. Ez nem szemrehányás, nem is lehetne az, hiszen mindenféle magyarázat és búcsú nélkül én hagytalak el azon az éjszakán… Esélyt sem adtam arra, hogy visszatarts. Azt hittem, nem vagyok elég jó neked? Megijedtem, hogy nem vagy tökéletes te sem? Lehet…
Hat éve menekülök előlünk. Most, miután egy rohadt félfamentes papírból megtudtam, hogy el akarsz válni, szembe kellett néznem mindezekkel. Talán ki kell gyomlálni a múltunkat, hogy kiderüljön, van-e jövőnk. Ideje megtudnunk, hogy a sziklakertben is nőhet-e virág…
(Még) a feleséged, Blanka

A festői spanyol szigeten álló, a világ leggazdagabbjainak fenntartott luxusszállodába gyakornokként érkező Blanka nem sejtette, hogy munkába állásával ekkorát fordul az élete. Azt meg végképp nem, hogy ennél nagyobbat csak akkor fog, amikor hat évvel később egy rejtélyes végrendelet miatt visszatér a szigetre.
Zakály Viktória regénye humorral fűszerezett lírai érzékenységgel meséli el egy önmagát kereső fiatal magyar nő és a jóképű, ámde zárkózott skót vikomt nem mindennapi szerelmi történetét, kettőjük önismereti utazását.

ZAKÁLY VIKTÓRIA, író, két kisfiú édesanyja. Mensa-tag és tudja, hogy milyen mentális jelenség a szinesztézia. 2012-ben megjelent első könyve óta sokat változott. Akárcsak regényeinek szereplői, ő is bejárta a nagybetűs felnőtté válás kacskaringós ösvényeit.

 

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐☆

 

"Senki sem tervezi úgy, amikor megházasodik, hogy egyszer majd el fog válni. Igazán kiábrándultnak kell lenni ahhoz, hogy az anyakönyvvezető előtt, a nagy kérdésre várva az ember azon gondolkodjon magában: ha nem is jön össze, legfeljebb elválunk... A legtöbb ember abban az egy pillanatban, amikor ott áll, és azt mondja, fogadom, és azt, hogy örökké, akkor tényleg úgy is gondolja. Az az egyetlen pillanat tényleg az örökké."

Én és a könyv:

    Amikor megtudtam, hogy Zakály Viktóriának újabb kötete fog megjelenni az idei évben, biztos voltam benne, hogy az év második felében bizony sorra is fogom keríteni. Egy Zakály Viki könyv nem lehet olvasatlanul a polcomon, de nem ám. Így kézhez vétel utáni napokban el is kezdtem az olvasását.

 

Borító:

     A borító most is telitalálat lett. Csoda szép és ennél többet nem is szeretnék hozzáfűzni. Győződjön meg inkább mindenki a saját szemével a kötet külső szépségéről.

 

 Történet:

 

"- Azért akartam válni, hogy újra veled lehessek."

     Blanka gyakornokként érkezik egy festői spanyol sziget luxusszállodájába. Néhány hónapot tervezett a szigeten és a szállodában tölteni, de nem gondolta, hogy ez a röpke idő milyen mértékben fogja meghatározni a jövőjét. Egy említésre méltó mű a felnőtté válásról, önmagunk felfedezéséről.

    A kötet két idősíkon ismerteti meg velünk az eseményeket. Az egyik idősík a 6 évvel ezelőtti szálat tárja fel az olvasók előtt, ahol Blanka még csak gyakornok a kissé komor természetű Nick vezetése alatt. Ki gondolná, hogy egy gyakornoki időszak esküvővel ér véget? És ki gondolná, hogy 6 év külön élésből van visszaút?

    A másik idősík a jelen, ahol megtudhatjuk, hogy Blanka elmenekült a szigetről, azóta sem nézett vissza egészen addig a pillanatig amikor is megkapta a válási papírokat a férjétől. A válási papíroknak illetve egy rejtélyes világítótoronynak köszönhetően Blanka visszatér oda, ahol minden elkezdődött. Vajon most hogyan fognak végződni a dolgok?

    Továbbá fontos megemlíteni, hogy a történet nem volt fejezetekre bontva, egyszerűen a múlt és a jelen, valamint a két írói stílus váltakozása tagolta egy kissé a sztorit. Ez a megoldás talán nem tette olyan könnyeddé az olvasás megszakítását, azonban néha ilyenre is szükség van.

        Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor bevallom, hogy a fülszöveg első fele egy kicsit megtévesztett. Reménykedtem, hogy a kötet egészében az E/2-ben megírt stílus fog uralkodni. Évekkel ezelőtt ezzel a stílussal szerettem meg a szerzőt, így kifejezetten ácsingóztam, hogy ismét részem lehessen egy fenomenális, nem mindennapi élményben. Emiatt vagyok egy icipicit csalódott, hiszen nagyon vártam az újabb bizsergető impulzust.

     A borító ne tévesszen meg senkit, mert ez nem egy rózsaszínes habos-babos romantikus történet. Kétséget kizáróan van benne romantikus szál, mely fontos egy bizonyos mértékig, azonban nem csak ezen van a hangsúly. Szóval mindenképpen megéri olvasni a sorok között is a teljes élmény kedvéért.

   Amikor megismerhettem a keretet adó történet szálakat, a romantikus énem kerekedett felül. Persze, hogy a legjobban az érdekelt, vajon, hogyan talált egymásra ez a két karakter és miért szökött meg Blanka a szigetről, majd miért lepődött meg azon, hogy a férje el akar válni ennyi külön töltött év után. Cseppet sem döbbentett meg, hogy az írónő komolyabb témákat is beleszőtt a történetbe. Ezzel szemben, amilyen könnyedséggel tárta mindezt az olvasók elé, az igenis meghökkentett. Egyszerűen azt éreztem, hogy a szerző fel szeretné hívni a figyelmet a fontosnak vélt dolgokra, ugyanakkor nem szeretné elvenni az olvasó kedvét még az élettől is. 

    A szereplők tekintetében sikerült egy érdekes, színes spalettát alkotni. Imádtam a családtagokat és a jellemükkel kapcsolatos humoros megnyilvánulásokat. Blanka tényleg szerencsésnek mondhatja magát, mert igaz, nagyon színesek a rokonai, sok mindenben nem értettek egyet, de a szeretetük tagadhatatlan volt bármelyik szituációt is vesszük alapul.

 "Na, igen, azt hiszem, ezt jelenti a család. Esernyő akkor is, ha süt a nap, akkor is, ha esik az eső."

    Nick és Blanka romantikus szála kellemes, a maga módján szenvedélyes és megható. A végére mindenképpen. Végig foglalkoztatott a kérdés, hogy miért.? Adott egy házaspár, mi készteti arra az egyik felet, hogy szó nélkül meglépjen.? Valahol meglepett a végkifejlet, de valahol hazudok ha ezt állítom, mivelhogy számítottam valamire az írónőtől. Ilyen szempontból abszolút hozta a tőle elvárható, megbízható lezárást. A lezárásnak köszönhetően, mindkettejüknek meg van az esélye az élet folytatására vagy épp újra kezdésére. Csak nézőpont kérdése... :)

Szerző:

     A szerző évekkel ezelőtt megvett magának a legelső megjelent kötetével. Annyira maradandó élményt nyújtott a nem mindennapi írói stílussal, hogy amint megjelent egy-egy újabb regénye rohantam is a boltba, hogy beszerezhessem. Imádom a szerző munkásságát, a stílusát, a mondanivalóját, úgy mindent egyben amit csak képvisel az irodalomban. 

    Az elmúlt időben nem igazán találkoztam a köteteivel a social media felületein. Nagyon remélem az új kötetével kapcsolatos vízhang meghozza a kellő kedvet az olvasókban, hogy a korábbi köteteit is beszerezzék és megszeressék.

 

Ajánlás:

     Néha hinni kell a nagy vízhangnak. Ennél a könyvnél mindenképpen. Egy kivételes alkotás önmagunk felfedezéséről, mindez némi romantikával és humorral átitatva. A szerzőnek leginkább ez a kötete az, amelyik több korosztályhoz is szólhat. Bármelyik életszakaszban rájöhetünk, hogy bizony elakadtunk, vagy éppen nem tudjuk merre vagyunk arccal előre... Egy kis merengés, gondolkodás szempontjából fény lehet az alagút végén.

    Az Emlékeznem kellett volna című alkotás egy nagyon különleges és fontos kötet, ennek ellenére nem ezt a kötetet tartom a legzseniálisabbnak a megjelentek közül. Szóval ne feledkezzetek meg, hogy a szerzőnek vannak korábbi regényei is ;) Csemegézzetek közülük...

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, itt meg tudjátok vásárolni.

Olvasásban gazdag szép napot kívánok nektek!

Amy