Jane Yang: A lótuszcipő

 Sziasztok!

    Üdvözlök ismét mindenkit az oldalon. A mai bejegyzés középpontjába Jane Yang: A lótuszcipő című könyv áll, mely az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg. Köszönöm szépen a kiadónak a recenziós példányt.

Kiadó: Athenaeum
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 384
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635434688
Fordította: Vándor Judit
Megjelenés időpontja: 2025. február 15.

Fülszöveg:

"A magával ragadó történet az 1800-as években, Kínában játszódik. Kis Virágot gyerekkorában eladják Linjing gazdag családjának, hogy muizai legyen. Linjing féltékeny a szolgálólányra, akinek elkötözték a lábfejét, ahogy az előkelő lányoknak szokták, ráadásul csodálatosan hímez. Ezért mindent megtesz, hogy Kis Virág örökre a rabszolgája maradjon, és ne törhessen ki alárendelt helyzetéből.

Bár a Fóng-házban egyikük úrnő, a másikuk szolga, támogatniuk kell egymást, hogy Linjing házassága révén biztosítsák a jövőjüket, s eközben riválisból barátnővé válnak.

Egy váratlan családi botrány miatt Linjing és Kis Virág élete fenekestől felfordul. Linjing kegyvesztetté válik, és ez új lehetőséget jelenthet Kis Virágnak, de vajon rátalálhat a szabadsághoz vezető útra?

A mélyen megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nő erőt adó története, valamint a testvériség, az árulás, a szerelem és a diadal meséje."

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐

"A nők számára a függetlenség az egyetlen igazi szabadság."

Én és a könyv:

    Az év elején olvastam A lótusz leánya című regényt, ami mély nyomot hagyott bennem, egyszerre volt megrázó és gyönyörű. A történet atmoszférája, a női sorsok ábrázolása és a kínai kultúra átható jelenléte után vágytam valami hasonlóra. Így kezdtem el keresgélni hasonló témájú könyvek között, és a moly.hu címkerendszere segítségével bukkantam rá A lótuszcipőre, mely akkor még megjelenés előtt állt, de már a leírás alapján tudtam, hogy ez a történet is nagy valószínűséggel nekem szól.

Borító:

    A borító már első pillantásra is figyelemfelkeltő a finom pasztellszíneivel és a visszafogott, mégis kifejező grafikájával. Ami igazán különlegessé teszi, az a borító kreatív megoldása,hiszen nem csupán a fedlapon jelenik meg a kép, hanem a könyv teljes borítóján, elő- és hátlapon, valamint a gerincen is. Tulajdonképpen egy folytatólagos, egységes illusztráció bontakozik ki. Egy női alak látható tradicionális kínai viseletben, ami önmagában is hangulatot teremt. Összhatásában elegáns, letisztult és mélyen szimbolikus.

Történet:

    A lótuszcipő két nő összefonódó sorsán keresztül mesél az identitásról, a társadalmi elvárásokról és arról, hogy milyen nőnek lenni egy olyan világban, ahol a szépségnek és az engedelmességnek életre szóló ára van. A cselekmény Kínában játszódik, és egy több éven átívelő történetben bontakozik ki, amelyben a fent és a lent fájdalmasan összekapcsolódik. Középpontban áll az aranylótusz, vagyis a női lábak kicsivé kötözésének hagyománya, és az a kegyetlen társadalmi rendszer, amely meghatározta, mit jelentett "értékes" nőnek lenni. A regény női sorsokat mutat be, testvéreket, anyákat, lányokat, szolgákat, akik mind a saját útjukat próbálják megtalálni egy rendkívül korlátozó világban.

És amit gondolok róla…

Azt hittem, hogy egy könnyed történelmi fikciós regényt veszek a kezembe... olyat, amit pár nap alatt elolvas az ember, informálódik majd megy is tovább. Nos, hamar kiderült, hogy A lótuszcipő nem az a típusú történet. Bár a nyelvezete gördülékeny, és olvastatja magát, maga az élmény korántsem könnyed. Egy ponton túl már nyomasztóvá vált az olvasás, az utolsó harmadában pedig szinte fulladoztam. Olyan nyomást rakott rám a történet súlya, hogy nehéz volt csak úgy „elmerülni benne”, inkább csendben sodródtam vele, mint egy fájdalmasan szép, de nehéz folyón.

A két főszereplő nő kapcsolata kezdetben puszta ellenségesség. Nem zavart különösebben, hiszen végig az motoszkált bennem, hogy idővel biztosan megbarátkoznak, elindul valamilyen közeledés. Csakhogy ez az út jóval bonyolultabb és feszültebb volt, mint azt vártam. Olvastam-olvastam és bizakodtam… de nem úgy alakult, ahogy elképzeltem.

Línjing karaktere számomra az örökösen durcás, soha fel nem növő típus volt. Végig vártam azt a pillanatot, amikor végre elkezd kicsit felnőni, önreflexióval élni, tisztábban látni a saját életét és helyzetét, de ez a fejlődés, legalábbis számomra, elmaradt. Vagy inkább túl későn érkezett. A történet legalább tíz évet ölel fel, de benne nem láttam számottevő változást, ami egy kicsit frusztrált is.

Ami viszont kifejezetten értékessé tette számomra a könyvet, az a rengeteg történelemre vonatkozó információ, amit úgy szőtt a sorok közé a szerző, hogy közben egy pillanatig sem vált száraz vagy tényközlő jellegűvé. A női lét, a társadalmi elvárások, a szépségideál, mind-mind olyan témák, amik mélyebb rétegeket kaptak ebben a történetben. Az aranylótusz, mint társadalmi szimbólum, központi szerepet kap, és kegyetlenségében is valósághűen tárul elénk. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaha a "nagy láb" volt a csúnyaság netovábbja, az apró, torzított láb pedig a vonzó. A könyv viszont segített valamennyire közelebb kerülni ennek a logikájához (már ha egyáltalán lehet), még ha elfogadni nem is tudjuk.

A fülszöveg szerintem kissé félrevezető, épp csak annyira, hogy az ember mást várjon tőle, mint amit végül kap. Ez nem feltétlen baj, csak jó, ha az olvasó tudja, itt nem egy klasszikus, fülszöveg alapján kiszámítható történelmi regényről van szó. Sőt! Jobb ha nem is olvas fülszöveget, úgy kifejezetten meglepetés lesz az egész regény.

A romantikus szál például teljesen meglepett. Én végig úgy éreztem, hogy a két fő karakter kapcsolatán van a hangsúly, így amikor ez a szál előkerült, az valóban váratlan volt, cseppet sem éreztem zavarónak, inkább csak meglepőnek.

A regény egyébként izgalmas, pörgős, csavaros, de közben kegyetlen és fájdalmas is. Minden volt benne, amit szem-száj kívánhat: ármány, árulás, romantika, remény, kegyetlenség, őszinte pillanatok, magvas gondolatok, hierarchia és még estig lehetne sorolni. A szereplők többsége viszont meglehetősen fekete-fehérre sikerült, vagy jók, vagy rosszak, és nem igazán kaptak árnyaltabb jellemvonásokat. Értem persze, hogy a hierarchikus rendszer sokszor torzítja az embereket, de mégis jobban örültem volna, ha több réteget fedezhetek fel bennük.

Voltak csavarok, amelyek bár nem leptek meg, (szerintem) szépen fel voltak vezetve, és nem is volt céljuk a sokkolás. Viszont az utolsó néhány fejezet teljesen letaglózott. Napokkal az olvasás után is visszatértek a képek, a gondolatok, a hideg futkosott a hátamon, ha a könyvre gondoltam.

Persze a regény nem hibátlan. Voltak elvarratlan szálak például a Fóng-ház, Tavaszi Eső, vagy Kis Virág családja, amelyek sorsa érdekelt volna, de végül nyitva maradtak ezek az "ajtók". Emellett sajnos a kiadásban is akadt jó néhány hiba és elgépelés, ami időnként megakasztotta az olvasás élményét. Kár érte, mert egy ilyen erős történet megérdemelne egy tökéletes kiadást.

Mindezek ellenére nagyon örülök, hogy kézbe vettem ezt a könyvet. Olyan történetet kaptam, amely nem hagy nyugodni, amelyről van mit gondolni, beszélni, emészteni. Ez egy kifejezetten női regény nemcsak azért, mert főként női szereplőket mozgat, hanem mert a női létről, a női problémákról és döntésekről szól, történelmi, társadalmi és érzelmi síkokon egyaránt. És bár az ember óhatatlanul is várja a történet „happy endjét”, vannak olyan regények, amelyek pontosan attól válnak valóságossá és emlékezetessé, hogy nem adják meg ezt és talán nem is kell.

Számtalan gondolat fogalmazódott meg benne olvasás alatt, után és még most is ahogy e sorokat írom pedig már jó pár nap eltelt, hogy befejeztem az olvasást. Ez a regény biztosan azok közé fog kerülni, melyekre nagyon sokáig emlékezni fogok. Nem vagyok biztos benne, hogy a nyomasztó hangulata miatt valaha is kézbe veszem még egyszer, de sosem lehet tudni mikor szeretnék ismét a keleti kultúra vizeire evezni. Értékes és érdekes könyv. Ha egy kicsit is felkeltettem az érdeklődéseteket a kötet iránt, ne habozzatok, olvassátok...!

Szerző:

    A lótuszcipő az első, hazánkban megjelent kötete a szerzőnek, és számomra igazán kellemes meglepetést jelentett. A szerzői stílus rendkívül olvasmányos, úgy sodor magával a történet, hogy szinte észre sem veszi az ember, és már a könyv végén jár. A majdnem 400 oldalas regényt meglepő gyorsasággal lehet "kipörgetni", mégsem érződik felszínesnek vagy kapkodónak. Bizonyos részeknél egyszerűen letehetetlen volt, annyira bevonzott a hangulata és a karakterek sorsa. Különösen tetszett, hogy rengeteg tanulságos, történelmileg is érdekes információt szőtt bele a regénybe, mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem vált száraz vagy iskolás jellegű olvasmánnyá. Ez a természetes egyensúly a tartalom és az élmény között számomra az egyik legnagyobb erőssége. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő könyvében is megtartja-e ezt a különösen vonzó stílust. Amennyiben megjelenik hazánkban biztosan olvasni fogom azt is.

Ajánlás:

    Olvasmányosságából kifolyólag legszívesebben mindenkinek a kezébe adnám, hogy olvassa el, ismerkedjen kicsit a kínai kultúrával is. Tudom, hogy ez nem lehetséges így egy picit szűkítem az ajánlottak körét:

• Azokra, akiket érdekel Kína történelme és kultúrája.
• Aki szereti az érzelmekkel teli, mély karakterábrázolású történeteket.
• Akik értékelik a női sorsokkal foglalkozó regényeket, főleg, ha azok nem csak a felszínt karcolják.
• Akik olvasták például Lisa See könyveit és szerették.
• És azoknak is, akik egy igazán különleges, maradandó élményt keresnek az őszi estékre.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, az alábbi linken meg tudjátok vásárolni.

Olvasásban gazdag szép napot kívánok!

Amy