Caroline Peckham - Susanne Valenti: Az ​ébredés

 Sziasztok!

    Üdvözlök ma is mindenkit az oldalon. A mai bejegyzésem középpontjába egy igen közkedvelt sorozat első része került. Igen, nem másról lesz szó, mint a Zodiákus Akadémiáról. Mesélek egy picit arról, miért vettem kézbe a kötetet, mit gondolok a történetről, valamint a szereplőkről. Végül néhány szót ejtek a szerzőpáros stílusáról, és arról, kiknek ajánlom igazán ezt a sokak által imádott sorozatindítót.

Kiadó: Alexandra
Kiadó székhelye: Pécs
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 384
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635828784
Fordította: Takács Zoltán
Megjelenés időpontja: 2025. január 20.

Fülszöveg:

"Ikrek vagyok.

Impulzív. Kíváncsi. Makacs.

Ikertestvér. Egy olyan trón örököse, amiről semmit sem tudok. És mint kiderült, tündér vagyok.

De természetesen nem ilyen egyszerű a dolog – születési jogom elhódításához nem kell mást tennem, mint hogy bizonyítsam, én vagyok Szolaria legnagyobb hatalmú természetfeletti lénye.

Ha úgy vesszük, ez igaz is, hiszen a Vad Király lánya vagyok. De az apró betűs részből kihagyták, hogy a királyság minden egyes tündére magának követelné a trónomat, ha megtehetné.

Az akadémia, ahova bezsuppoltak, kib*szottul veszélyes és pokolian menő. Vámpírok harapdálják a gyengébb diákokat a folyosókon, a vérfarkasok minden teliholdkor a Jajongó Erdőben csapnak orgiákat, és akkor még nem is beszéltem a szirénekről, akik kifacsarják az érzelmeidet. Ahogy arról sem, hogy a borzasztóan dögös főmágia-professzorom fogdabüntetései után a túlélők terápiára szorulnak.

Az órák tök érdekesek, főleg, ha élve vészeled át őket. No és az Ikrek csillagjegy, amivel az egészet kezdtem?

Ez határozza meg az elemi mágiámat, és befolyásolja a sorsomat, szóval bele kell vetnem magam az asztrológiába, ha el akarom látni az osztálytársaim baját, ami amúgy a tanmenet része.

A legnagyobb problémám a sárkányivadék, akinek láttán hevesen nyáladzani kezdek, és aki a trónomra ácsingózik, ráadásul három pszichó haverjával mindent megtesz azért, hogy pokollá változtassa az életemet.

Semmi más dolgom nincs a túlélésen kívül. De lehet, hogy a végzet máshogy gondolja. A francba, miért nem Roxfortból kaptam levelet?"

Értékelés: ⭐⭐⭐☆

Én és a könyv:

    Sokáig tudatosan kerültem a Zodiákus Akadémia sorozatot. Egyszerűen nem akartam felülni a hype-vonatra és minél többet láttam róla, annál inkább éreztem azt, hogy talán nem nekem szól. A sorozat ráadásul kifejezetten hosszú, ami nálam mindig komoly elköteleződést jelent, és őszintén szólva a fülszöveg sem fogott meg első olvasásra annyira, hogy azonnal kézbe akarjam venni.

    Az idei év azonban más. Újra márkanagykövet lehetek, és az egyik legfontosabb célkitűzésem az, hogy feszegetem a saját olvasói határaimat. Tudatosan szeretnék kilépni a komfortzónámból, olyan történeteknek is esélyt adni, amelyekhez elsőre talán nem nyúlnék. És valahol itt tört meg az ellenállásom. Arra gondoltam, ha már határfeszegetés, akkor legyen igazán az. Így adtam be a derekamat, és vágtam bele a sorozatindítóba, egyúttal egy újabb giga hosszú fantasy utazásba, tele kérdőjelekkel, elvárásokkal és (bevallom) némi fenntartással.

Borító:

    A borítón első körben a csillagképek és az asztrológiára utaló motívumok fogtak meg. Nem vagyok kifejezetten nagy rajongója ennek a területnek, mégis volt benne valami különleges a sok-sok fantasy kötet között. Kifejezetten tetszett, hogy a borító nem túlzsúfolt mégis figyelemfelkeltő. 

    És természetesen nem lehet szó nélkül elmenni a magyar kiadás mellett sem, hiszen csodálatos élfestést kapott, ami számomra tényleg a meggy a tortán. Az ilyen apró, de igényes megoldások hozzátehetnek az olvasási élményhez és valljuk be, a polcon is igazán mutatós darabbá teszik a kötetet.

Történet:

    A történet középpontjában két ikerlány áll, akik egy átlagos, nehéz sorsú földi életből csöppennek át egy teljesen új, eddig ismeretlen világba. Kiderül, hogy valójában egy mágikus birodalom örökösei, és meghívást kapnak a Zodiákus Akadémiára, ahol az elemi mágia és a csillagjegyekhez kötődő képességek elsajátítása a cél. Az akadémia azonban korántsem barátságos hely. A hatalomért folyó harc, az erős hierarchia, az ellenséges diákok és a kegyetlen próbatételek gyorsan világossá teszik, hogy itt csak az marad talpon, aki képes alkalmazkodni... vagy visszavágni.

    Az első nagyjából 100 oldal számomra kifejezetten nyögvenyelősen ment. Olyannyira, hogy komolyan elgondolkodtam a félbehagyáson. Nem éreztem a kapcsolódást, nem rántott be a világ, és egy ponton már azt kérdeztem magamtól: biztos, hogy ezt most végig akarom csinálni? Aztán „véletlenül” szembejött velem a kötet hangoskönyv-változata, amit afféle jelnek vettem. Váltottam, és utólag azt gondolom, ez mentette meg a kapcsolatomat a könyvvel (és valószínűleg a sorozat jövőjével is). A hangos formátum sokkal dinamikusabb élményt adott, segített átlendülni a kezdeti ellenállásomon.

    A történet egésze egyébként kifejezetten pörgős. Folyamatosan történik valami, kisebb-nagyobb konfliktusok, új információk, rengeteg párbeszéd, hatalmi játszmák és érzelmi hullámvasút. Mégis, az elején egyáltalán nem vett le a lábamról. Nem értettem, miért szeretik ennyien.

    A karakterekkel kifejezetten nehéz dolgom volt. Szinte mindenki gonoszkodott, kétszínű volt, manipulált és őszintén szólva nem élveztem ennyi velejéig romlott szereplő jelenlétét. Az ikrek kettőssége még rendben is volt, jól kiegészítették egymást, és többnyire szerintem hitelesen reagáltak az őket érő megpróbáltatásokra. De nyilván nem csak ők alkotják a történetet. A mellékszereplők, ahogy már említettem, kifejezetten irritáltak, még akkor is, ha tudtam, hogy a hatalmi struktúra és az ellenséges közeg szerves része ennek a világnak.

    A fantasy világ alapját adó, csillagjegyekhez köthető mágiarendszer viszont szerintem kifejezetten izgalmas ötlet. Az elemi erők és az asztrológiai rendszer kombinációja különleges ízt és egyedi hangulatot adott a történetnek. Ugyanakkor a világ és a rendszer megismerése során több olyan áthallásos elemmel is találkoztam, amelyek első körben kifejezetten negatívan hatottak rám. Lehet, hogy csak azért akadt meg rajtuk annyira a szemem, mert ekkor még nem szippantott be igazán a történet. Mindenesetre nehezen tudtam átsiklani felettük.

    A kötet másik kétharmada viszont meglepően gyorsan lepörgött. Nem tudom biztosan, hogy a hangoskönyvre váltás volt-e a kulcs, vagy egyszerűen itt indultak be igazán az események, de egy ponton azt vettem észre, hogy már érdekelnek az apró részletek, és azonnal akarom a folytatást.

    Menet közben többen is azt tanácsolták, hogy mindenképp adjak esélyt a második résznek, és csak utána hozzak végleges ítéletet. Így is tettem, és a könyv második felére már jóval kevesebbet „kukacoskodtam”, sőt határozottan elkezdtem élvezni a történetet.

    Összességében nem bántam meg, hogy végigolvastam, még akkor sem, ha nem lett belőle azonnali, elsöprő „insta-szerelem”. Inkább egy lassan kialakuló, óvatos kapcsolat kezdete lett számomra a sorozattal.

Szerző:

    A sorozatot Caroline Peckham és Susanne Valenti jegyzik, és bár sokan gördülékenynek, könnyen olvashatónak tartják a stílusukat, az első részben én ezt egyáltalán nem így éltem meg. Kifejezetten nehéznek éreztem az elejét, nem feltétlenül nyelvezetileg, inkább hangulatában és ritmusában nem találtuk meg rögtön egymást. (A második részben viszont már részben rácáfolok erre a saját állításomra, ott valahogy sokkal jobban működött számomra a tempó és az elbeszélés dinamikája.)

    Ami viszont már az első kötetben is kifejezetten tetszett, az az, hogy nem éreztem repetitívnek az írást. Nem találkoztam azzal a (sok sorozatnál bevett) megoldással, hogy bizonyos gondolatokat, belső vívódásokat újra és újra körbejárunk csak azért, hogy teljenek a lapok. A konfliktusok és érzelmek intenzívek voltak, de nem önismétlők.

    Első körben nekem ennyi bőven elég is volt: egy erős hangulat, markáns karakterdinamika és egy olyan szerzőpáros, akik mernek keményebben fogalmazni... még akkor is, ha idő kellett, mire igazán ráhangolódtam a stílusukra.

Ajánlás:

    A Zodiákus Akadémia első részét azoknak ajánlom, akik:

• szeretik az akadémiai közegben játszódó fantasy történeteket,

• kedvelik a romantikus szálat és a bonyolult kapcsolati dinamikákat,

• nem riadnak vissza a sötétebb, kegyetlenebb jelenetektől,

• élvezik az ellenségekből szerelmesek típusú történeteket,

• szeretik a sorozatokat, amelyek fokozatosan bontakoznak ki.

Akik viszont mély, részletgazdag világépítést vagy klasszikus, epikus fantasy hangulatot keresnek, lehet, hogy kevésbé fogják a magukénak érezni. 

    Összességében egy különleges, de megosztó sorozatindításról van szó, amely sok olvasót teljesen rabul ejt... és jó eséllyel kíváncsivá tesz a folytatásra is. Mindenesetre egy jó tanács... Ne ítélj pusztán első rész alapján. 

Olvasásban gazdag szép napot kívánok!
Amy