Kollár Betti: Új kihívók

Sziasztok!

    Üdvözlök mindenkit az oldalon. A mai bejegyzésem középpontjába Kollár Betti Kosársuli sorozatának negyedik részét állítottam. Ha érdekel a véleményem a kötetről, mindenképpen tartsatok velem.

Kiadó: Magnólia
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 368
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635984350
Megjelenés időpontja: 2025. november 4.

Fülszöveg:

"Mester Klaudia idén kezdi a második tanévét a budapesti Kosársuli b osztályában. Beköltözött az iskola kollégiumába, életében először tagja igazi baráti társaságnak, ráadásul hamarosan elkezdődnek a budapesti bajnokság döntői is. A tanévkezdést azonban beárnyékolja, hogy az első félévben együtt edzenek a d-sekkel, Kondor Marcell Rudolf osztályával…

Marci az évfolyam legmagasabb játékosa, egy híres kosárlabdázó fia, és nem mellesleg Klau gyerekkori legjobb barátja. Ő kóstolta meg az első sütijét, tőle kapta az első levelét, és együtt néztek először horrorfilmet. A lány vele ment élete első kosármeccsére, vele edzett először, és ő segített bedobni az első kosarát is. Elválaszthatatlanok voltak, csakhogy Marci öt évvel ezelőtt megváltozott: váratlanul megszakított minden kapcsolatot a lánnyal, és a második keresztnevét kezdte el használni, ezért a többiek a suliban már Rudkóként ismerik.

Így most, amikor a suli korrepetáló programjának keretében összepárosítják őket, Klau először hallani sem akar a dologról. Mégis, ahogy belevetik magukat a közös tanulásba és lassan elkezdenek ismét megnyílni egymás felé, talán tisztázhatják, hogy valójában mi történt köztük. Mert hiába telt el öt év, amit egyszer együtt kezdtek el, arra a szívük mindig emlékezni fog.

A Kosársuli új része ismét számos izgalmat tartogat – új kihívók lépnek pályára, barátságok köttetnek, szerelmek szövődnek, miközben mindenki azt csinálja, amit a legjobban szeret: kosarazik."

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

“A kosárlabda nem a legjobbakról szól. Hanem a csapatmunkáról.”

 

Én és a könyv:

    Nagyon szeretem Kollár Betti munkásságát, mert az írásai számomra mindig erősen nosztalgikus hangulatot hordoznak. Valahogy minden történetében ott van az a különleges érzés, ami visszarepít a saját tinédzser éveimbe... az első nagy álmokhoz, a bizonytalanságokhoz, a barátságokhoz és azokhoz az intenzív érzelmekhez, amiket akkoriban éltünk meg. Talán éppen ezért szeretek szépen, fokozatosan megismerkedni egy-egy művével.

    A Kosársuli sorozat pedig különösen közel áll a szívemhez. Nemcsak azért, mert a sportközpontú történetek mindig magukkal ragadnak, hanem mert a kosárlabda a saját tinédzser éveim szerves része volt. Ez a sport rengeteget adott nekem: kitartást, közösséget, élményeket és talán ezért is tudok ennyire mélyen kapcsolódni ehhez a világhoz a könyveken keresztül.

    Annyira elköteleződtem a sorozat mellett, hogy számomra nem is volt kérdés, hogy az új részt is olvasni szeretném. Izgatottan vártam a megjelenést, és alig vártam, hogy újra visszatérhessek ebbe az ismerős, mégis mindig újdonságokat tartogató világba.

Borító:

    Nem a kedvencem a narancssárga, de szeretem amikor egy borító nem árul el túl sokat, mégis kíváncsivá tesz. Megadja az alaphangulatot, de a valódi mélységeket az olvasóra bízza.

Történet:

    A Kosársuli újabb fejezetéhez érkeztünk, hiszen a sorozat folytatódik de ezúttal azonban Klaudia kerül a középpontba, és az ő világát ismerhetjük meg közelebbről.

    Először is szeretném tisztázni, hogy bár ez a sorozat negyedik része, teljesen nyugodtan lehet ezzel a kötettel kezdeni. A szerző ügyesen oldotta meg, hogy az előzmények ne jelentsenek akadályt. A fontosabb eseményeket, információkat és kapcsolati dinamikákat néhány mondatban összefoglalja épp akkor amikor a legnagyobb szükség van rájuk, így minden érthető marad, még a visszatérő poénok és utalások is. Azoknak, akik az eddigi részeket már olvasták, valóban lehet egy enyhe repetitív érzése, de számomra ez egyáltalán nem volt zavaró. Sokkal inkább kellemes emlékeztetőként hatott, mintsem felesleges ismétlésként.

    A szereplőváltás szerintem kifejezetten jót tett a történetnek. Friss lendületet, újfajta pezsgést hozott a Kosársuli életébe. El is játszottam a gondolattal: vajon minden évben más karakter kerül majd a középpontba? Mindenesetre lenne két potenciális jelöltem a folytatásra… 😄

    De visszatérve Klaudiára... ebben a részben az ő és gyerekkori legjobb barátja története kerül fókuszba. Az évek során eltávolodtak egymástól, ám az iskola falai között kénytelenek valamilyen szinten együtt létezni. Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy a Kosársuli falai "romantikus port rejtenek" ugyanis a két szereplő lassan újra közeledni kezd egymáshoz. Hogy mennyire találnak vissza egymáshoz, az természetesen az olvasás során derül ki.

    Számomra ez eddig a sorozat legerősebb része. Lehet, hogy csak jókor talált meg. Lehet, hogy hihetetlen módon tudtam együtt létezni Klaudiával, és emiatt vált különlegessé számomra ez a kötet. Nem tudom és igazából nem is érdekel különösebben, mert egyszerűen nagyon-nagyon éltem ezt a részt. Kaptunk egy szeletet Klaudia mindennapjaiból... egy kis sütizést, egy kis romantikát, kosarazást, családot, barátokat és néhány magyarázatot is a korábbi részekre reflektálva.

    A romantikus szál kapcsán viszont úgy érzem, a szerző kicsit „mézesmadzag-elő” üzemmódban volt. Félreértés ne essék, egyáltalán nem bánom, de azért a fejemet fogtam néhányszor, amikor nem kaptam választ arra, amire igazán kíváncsi lettem volna. Klaudia és Marci kapcsolata viszont üdítően hatott, és nálam többször is elérte azt a bizonyos „bumm” hatást. Egyértelműen slow burn kategória. Bájosak, felcsigázósak, és pont annyira adagolt, hogy még jobban várjam a folytatást.

    A kötet lapjain megbújó illusztrációk külön kis kedvességek voltak. Titkon imádnám, ha járna hozzájuk overlay is, mert miért ne? 😊

    A történetben megjelennek komolyabb témák is, leginkább családi problémák formájában. Ezek adnak egy kis mélységet a cselekménynek, de továbbra is a „kellemes” kategória határain belül maradunk. Nem nyomasztó, nem az a fajta történet, ami lehúz az életről, inkább csak finoman odapöccinti az olvasó elé, hogy igen, ilyen is létezik, és ezek valós problémák.

    És talán pont ez az egyensúly az, ami miatt ennyire jól működik.

Szerző:

    Kollár Betti a magyar ifjúsági irodalom egyik meghatározó alakja. Írásmódja lendületes, mégis érzelmekben gazdag, és különösen jól ragadja meg a fiatalok belső világát.

    Talán ő az egyik legfőbb oka annak, hogy még ma is szívesen olvasok ifjúsági irodalmat. A történetei képesek úgy megragadni az érzelmi világomat, hogy néha szinte földbe döngölnek, máskor pedig észrevétlenül, nosztalgikusan emlékeztetnek arra, milyen is volt fiatalabbnak lenni. Arra az időszakra, amikor minden érzés nagyobb, minden döntés súlyosabb, és minden álom egy kicsit közelebbinek tűnt.

    Bátran ajánlom a szerző könyveit a mai fiataloknak, mert úgy gondolom, hogy egyre kevésbé megkerülhető alakja a hazai ifjúsági irodalomnak... és ezzel nincs is semmi baj. Sőt. Jó látni, hogy vannak olyan kortárs magyar szerzők, akik hitelesen, érzékenyen és mégis izgalmasan tudják megszólítani ezt a generációt.

Ajánlás:

    Elsősorban az ifjúsági irodalom célközönségének ajánlom figyelmébe ezt a regényt. Különösen azoknak, akik nem vetik meg a sportrománcok világát, és szeretik, ha egy történetben a verseny izgalma az érzelmekkel is kéz a kézben jár.

    Ugyanakkor azoknak az olvasóknak is szívből ajánlom, akik hozzám hasonlóan néha szívesen „visszaülnek az iskolapadba”. Akik szeretnek újra elmerülni a tinédzserévek hangulatában, az első nagy szerelmek bizonytalanságában, a barátságok erejében és a bizonyítási vágy feszültségében.

        Ez a történet egyszerre szól a fiatalokhoz és azokhoz a felnőttekhez, akik még őrzik magukban azt a korszakot és időnként jólesik egy könyv segítségével újra átélni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, az alábbi linken be tudjátok szerezni.

Olvasásban gazdag szép napot kívánok!

Amy