Kim Van: Takarítás ​a holtak otthonában

 Sziasztok!

    Üdvözlök mindenkit ma is az oldalon. Ma egy cseppet bizarrul hangzó kötetet fogok értékelni, mely az Európa kiadó égisze alatt jelent meg kis hazánkban.

Kiadó: Európa
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 266
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786151060704
Fordította: Vörös Erika
Megjelenés időpontja: 2025. augusztus 10.

Fülszöveg:

"Legyen az egy véres bűntény tetthelye vagy egy egyedül élő ember utolsó pillanatainak, magányos elmúlásának gyakran csak hetekkel, hónapokkal később felfedezett színhelye, az extrém takarító megérkezik, sietség nélkül felméri a helyzetet, majd elvégzi a munkát, amivel megbízták: rendet és tisztaságot teremt a halál bomló, rothadó káoszában.A védőruházat és a maszk azonban nem óv meg senkit az ember egyre magányosabb életével és halálával való szembesülés iszonyatától és katarzisától.

A pusztán borzongani, rémüldözni vágyó „katasztrófaturisták” csalódni fognak, mert ez a különös hangulatú könyv már-már szemérmes tárgyilagossággal néz szembe az élet eltűnésével működésbe lépő szerves folyamatokkal, és tapintatosan, a sajátjaként őrzi-vigyázza a holtak méltóságát.

Ez a témaválasztásában radikálisan merész, hitelességében megkérdőjelezhetetlen regény intellektuális és érzelem gazdag beszámoló egy, az élet és a halál többségünk számára ismeretlen, ijesztő határvidékein otthonosan mozgó, önmagát és az őt körülvevő világ minden rezdülését figyelő és érteni vágyó ember mindennapjairól. Némán, visszafojtott lélegzettel követjük a szerzőt, aki úgy kísér át minket a testet-lelket összeroppantó magány birodalmán, hogy közben egy pillanatra sem veszítjük szem elől a szeretet és a részvét minden sötétségen átderengő fényét."

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐☆

Én és a könyv:

    Időről időre szeretek olyan könyveket kézbe venni, amelyek egyáltalán nem mondhatók hétköznapinak. Néha úrrá lesz rajtam egyfajta bizarr kíváncsiság olyan témák iránt, amelyek első hallásra talán meghökkentőek vagy éppen kényelmetlenek. Volt már időszak, amikor a halál témaköre foglalkoztatott jobban, máskor különböző bűnügyi esetekről olvastam szívesen, most pedig az extrém takarítók világa csiklandozta meg a fantáziámat.

    Őszintén szólva nem tudtam, mire számítsak. Arra gondoltam, hogy egy nyers, részletes beszámolót kapok egy olyan munkáról, amelyről a legtöbben inkább nem is szeretnénk tudni. Végül azonban egészen mást találtam a lapokon.

Borító:

    A borító számomra teljesen semleges maradt. Nem mondanám különösebben szépnek vagy figyelemfelkeltőnek, de azt sem érzem, hogy rosszul sikerült volna. Számomra ez tipikusan az a borító, amelyet nem a külseje, hanem a tartalma miatt emel le az ember a polcról.

Történet:

    Mit is csinál egy extrém takarító? Olyan helyszíneket tisztít meg, ahol tragédia történt, vagy ahol valaki hosszú időn keresztül észrevétlenül feküdt a halála után.

    Elsőre talán bizarrul hangzik, pedig ez a könyv egyáltalán nem a sokkolásról szól. Sokkal inkább arról, milyen magányosan tudunk élni, és milyen magányosan tudunk meghalni. Egy szokatlan téma, amely meglepően sokat mesél az emberségről, méghozzá mindenféle előítélet nélkül.

    Számomra meglepetés volt, hogy a szerző nem vezeti végig az olvasót pontról pontra egy-egy helyszínen. Persze szó esik arról, milyen körülmények között kell dolgoznia, de messze nem olyan részletességgel, mint amire előzetesen számítottam. A könyv inkább elméleti síkon mozog, elmélkedik arról, mi vezethetett egy tragédiához, milyen életet élhetett az elhunyt, milyen ember lehetett valójában. Mindezt a szerző saját gondolataival és érzéseivel átszőve.

    Nem nevezném dokumentumregénynek, mert nem ad annyira részletes betekintést a szakmába, hogy teljes képet kapjunk róla. Ugyanakkor rengeteg apró információmorzsát kapunk, amelyekből lassan mégis kirajzolódik előttünk ennek a különleges hivatásnak a világa. Talán éppen ettől működött nálam a kötet, hiszen engedett némi betekintést, hogy eldöntsem mélyebbre szeretnék-e ásni a témában, vagy épp köszönöm szépen és bőven eleget láttam az extrém takarítók világából.

Szerző:

    Meglepően olvasmányosnak találtam a szerző stílusát. Bevallom, egy kicsit tartottam attól, hogy ázsiai szerzőként egészen más gondolkodásmóddal és szemlélettel találkozom majd, mint ami számomra ismerős vagy épp megszokott. Ehhez képest alig éreztem kulturális távolságot. Az emberi érzések, a veszteség, a magány és az együttérzés olyan egyetemes témák, amelyek könnyedén áthidalják ezeket a különbségeket.

    Különösen tiszteletre méltónak tartom, hogy a szerző ilyen érzékenyen és mindenféle ítélkezés nélkül tudott írni az esetekről. Nem volt benne dráma, nem volt benne feszültségkeltés vagy fokozás, mégis a  valóságot tárja az olvasó elé. Bár szerintem lehetett volna még mélyebbre ásni, és bizonyos részeket részletesebben kibontani, első ismerkedésnek ezzel a különleges témával szerintem éppen elegendő volt.

Ajánlás:

    Ezt a könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek kilépni a komfortzónájukból, és időnként olyan témák felé fordulnak, amelyek elsőre talán szokatlannak vagy akár bizarrnak tűnnek.

    Ne arra számítsatok, hogy egy véres, sokkoló történetekkel teli könyvet kaptok. Sokkal inkább egy emberközpontú, elgondolkodtató olvasmány vár rátok, amely a halálon keresztül valójában az életről, a magányról és az emberségről mesél.

    Ha részletes szakmai betekintésre vágytok az extrém takarítók munkájába, akkor talán hiányérzetetek maradhat. Ha viszont nyitottak vagytok egy érzékenyen megírt, különleges nézőpontból mesélő könyvre, amely nem ítélkezik, akkor szerintem mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, az alábbi linken meg tudjátok vásárolni a kötetet.

Olvasásban gazdag szép napot kívánok!

Amy