Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk
Sziasztok!
A mai bejegyzésemben egy igen népszerű sorozat befejező kötetéről lesz szó. A fókuszba ezúttal Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk című könyve került.
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 696
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786156644213
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Megjelenés időpontja: 2024. február 20.
Fülszöveg:
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian – csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer – ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.
Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.
Lucy Score elsöprő sikerű Knockemout-sorozatának harmadik része érzéki romantika, szívszorító dráma és egy csipetnyi humor tökéletes keveréke."
Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐
"Imádtam, hogy körbevesz a sok könyv, a sok világ, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzem őket."
Én és a könyv:
Ez a könyv számomra egyáltalán nem a „véletlenül szembejött velem” kategória volt. A sorozat előző részeit már olvastam, így tulajdonképpen nem is volt kérdés, hogy szeretném Sloan történetét is megismerni. Amikor egy karakter már korábban felkelti az érdeklődésemet, mindig külön izgalom, amikor végre a saját történetét kapja meg. Ráadásul a könyv az egyik kedvenc toposzommal dolgozik, az enemies to lovers dinamika nálam szinte garantált siker. Egyszerűen imádom azt a feszültséget, azt a lassú átmenetet az ellenszenvből valami sokkal mélyebbé. Szóval ezzel a kombinációval nálam már félig nyert ügye volt a könyvnek.
Borító:
A borító első ránézésre pontosan azt adja, amit egy ilyen történettől várni lehet, kedves, aranyos, virágos megjelenés. Van benne valami könnyedség és romantika, ami azonnal azt sugallja, hogy egy szívmelengető, mégis szórakoztató történet vár rám. Az erotikát szerintem pont nem sikerült neki, de aki eddig eljutott az már tudja mire számíthat. Külön plusz pont, hogy a lila árnyalat dominál, ami az egyik kedvenc színem, így már vizuálisan is könnyen megszólított. Összességében szerintem nagyon jól passzol a történet hangulatához.
Történet:
Számomra egyértelműen ez volt a sorozat legjobban várt része, hiszen az előző kötetek már nagyon jól megalapozták Sloane és Lucian ellenséges viszonyát. Kifejezetten izgatott voltam, hogy végre kiderüljön, mi húzódik a háttérben, honnan ered ez a feszültséggel teli viaskodás, és azt kell mondanom, hogy ez a szál működött nálam a legjobban.
Persze akadtak olyan részek, ahol forgattam a szemem, és néhol azt is éreztem, hogy kicsit üresjáratba kerül a történet, de összességében mégis működőképes maradt számomra. Most is volt egy olyan érzésem, hogy a szerző talán túl sok mindent szeretett volna beleszőni a sztoriba, néha kicsit feleslegesen is, ennek ellenére sikerült ezen túllendülnöm, és egyszerűen csak élvezni az olvasást, hagyni, hogy vigyen magával a történet.
A konfliktus alapja szerintem egy teljesen valid elképzelés, főleg ha egy tizenéves szemszögéből nézzük, ott valóban súlyosnak hathat. Az viszont, hogy hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt feldolgozzák és megbeszéljék, számomra már kissé erőltetettnek tűnt. Ugyanakkor pozitívumként éltem meg, hogy a negyvenes korosztályhoz tartozó karakterek képesek voltak belátni a korábbi hibáikat, és fejlődni. Ilyen szempontból egy szép ívű karakterfejlődést követhettünk végig.
Külön örültem annak is, hogy a történet érintett egy komolyabb témát, még ha nem is ment bele igazán mélyen. Inkább gondolatébresztőként működött, mintsem teljesen kibontott problémaként, de így is hozzáadott valamit az összképhez.
A befejezés után viszont továbbra is azt érzem, hogy Knox és Naomi karaktere számomra a leggyengébbek közé tartozik, és most sem kerültek közelebb hozzám. Bár ez őszintén szólva egyáltalán nem ért meglepetésként.
Olvasmányosság szempontjából a könyv kifejezetten gördülékeny. Könnyen lehet vele haladni, a fejezetek jól adagoltak, és mindig van bennük annyi „húzóerő”, hogy tovább akarjam olvasni. Tipikusan az a könyv, amit nehéz letenni, még akkor is, ha nem tökéletes.
Szerző:
Lucy Score stílusát alapvetően szeretem. Könnyed, olvasmányos, és nagyon jól ért ahhoz, hogy beszippantsa az olvasót. A párbeszédek élők, a karakterek szerethetők (vagy éppen szándékosan nem azok), és a romantikus szálat is magabiztosan kezeli. Ugyanakkor azt érzem, hogy nem vagyok akkora rajongója, mint sokan mások. Nem az a szerző számomra, akinek minden egyes megjelenését tűkön ülve várom. Bár élvezem a könyveit, és kikapcsolnak, mégis hiányzik az a bizonyos „plusz”, az a kis szikra, ami igazán kiemelné őket számomra.
Ajánlás:
Azoknak mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, akik:
- szeretik a romantikus történeteket,
- kedvelik az enemies to lovers toposzt,
- olvasták már a sorozat korábbi részeit,
- egy könnyed, mégis érzelmes olvasmányra vágynak.
Ha valaki egy gyorsan olvasható, szórakoztató, romantikus történetet keres, amiben van egy kis dráma és karakterfejlődés is, akkor jó választás lehet. Viszont akik valami igazán mély vagy formabontó élményre vágynak, lehet, hogy egy kicsit hiányérzettel teszik majd le.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, az alábbi linken meg tudjátok vásárolni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése